A Pécsi Egyházmegye márciusban új sorozatot indított, amelynek célja, hogy a keresztény bioetika alapvető kérdéseibe nyújtson bevezetést. A második írás a béranyaság kapcsán felmerülő kérdésekre világít rá.

Néhány hónapja szellőztette meg a bulvársajtó, hogy Christiano Ronaldo születendő ikreit nem párja, hanem béranya hozza világra. Nem tudjuk pontosan, hogy miért döntött így a neves futballista, de talán ez a balladai homály is a híresség marketingkampányának a része. Hiszen mindenki tetszése szerint rakhatja össze a képet a gazdagságból fakadó szinte korlátlan lehetőségek, a testi szépség és a fiatalság megőrzésére való törekvés, vagy éppen az önzés darabkáiból.
Kézenfekvő, hogy legtöbben azért döntenek a béranyaság mellett, mert más úton nem lehet saját gyermekük. Ez történik a Teremtés könyvében Ábrahám és Sára esetében is. Sára arra kéri Ábrahámot, hogy nemzzen számára szolgálójuktól, Hágártól utódot, hiszen ha az úrnő térdein születik, akkor törvényes utódjának is számít (Gen 16,1-2). A bibliai történet szerint Hágár fiúgyermeket fogan, a folytatás azonban mégsem az eredetileg eltervezettek szerint történik. Izmael foganását féltékenység, erőszak, kitagadás, menekülés és öröklési vita követi.

A szentírási szöveg jól példázza, hogy minden egyes béranyaság személyes történetek csomópontján születik. Ábrahám, Sára, Hágár és Izmael mind sajátos sorsot jelenít meg. Ha szűkszavúan is, de mindegyikükről beszél a Biblia. A sztárfutballista alakjával szemben Ábrahám nem homályosítja el a történet többi szereplőjét. Egyaránt tudunk a meddő feleség, a szolgáló és a születendő gyermek szenvedéséről. A béranyaság megértésének a legfőbb kulcsa is ez: megismerni a történet összes szereplőjét és mindannyiuk sajátos élettörténetét. Ha alaposan odafigyelünk, világossá válik, hogy a béranyaság különböző formái rengeteg lehetséges konfliktust hordoznak.

Ha Ábrahám és Sára oldaláról olvassuk a történetet, akkor szembetűnik, hogy itt a férfi és női identitásról ugyanúgy szó van, mint a szülői szerepről. Az ő eljárásukat ma hagyományos béranyaságnak neveznénk, hiszen a férj ivarsejtjével termékenyítik meg a gyermeket kihordó béranyát, aki aztán örökbe adja a megrendelő párnak. A történetből érzékeljük, hogy ez a megoldás milyen feszültségekhez vezethet, hiszen mikor Hágár észrevette, hogy gyermeket vár, „úrnője kicsinek tűnt szemében" (Gen 16,4). Itt nemcsak arról van szó, hogy a férfi és a női identitás mennyire kapcsolódik az életadás képességéhez, hanem a szülői mivolt is kérdésessé válik. Mennyiben érezheti magát szülőnek ebben az esetben Ábrahám és Hágár, és mennyire Sára? Mennyiben számítanak a vérségi kötelékek és mennyiben az ókorban elfogadott jogi aktus?

Izmael története persze több ponton eltér a mai béranya-történetektől. Nem szakítják el ugyanis attól, aki kilenc hónapon keresztül a szíve alatt hordozta. Együtt kell, hogy elinduljanak a pusztaságba, amikor Sára ráveszi Ábrahámot, hogy távolítsa el őket a családi közösségből (Gen 21,10). Különbözik a származási viszonya is az őt kihordó anyához. Míg Izmael és Hágár genetikailag rokonok, addig a legtöbb ma béranyától született gyermek vagy a leendő szülőktől vett ivarsejtekből, vagy donortól nyert ivarsejtekből fogan meg.

Hagar es gyermeke menekul a pusztai szenvedesbol Klimo puspok kelyhe 1775

Végül ott van Hágár és Sára, akik története talán a legnehezebb a szereplők között. A rabbinikus irodalom a meddő nőket sokszor a halottak közé sorolja. Sárával is tulajdonképpen ez a helyzet, hiszen nem tud megfelelni a tőle elvárt szerepnek, hogy fiú utódot hozzon a világra. Hágár pedig kiszolgáltatott állapotban van, mind saját, mind gyermeke életét illetően. Izmaellel maradhat születése után is, de sorsuk felett mások rendelkeznek.

A bibliai történet természetesen nem beszéli el a béranyasággal kapcsolatos összes kérdést. Nem beszél a fejlett országokból a szegényebb régiók felé irányuló reprodukciós turizmusról. Sem annak a kilenc hónapnak a jelentőségéről, amíg a béranya a szíve alatt hordozza a születendő új életet. Itt nem merülnek fel olyan problémák, hogy abortuszra kényszeríthető-e a béranya, amennyiben a születendő gyermekkel kapcsolatban betegség gyanúja merül fel. Az sem, hogy a leendő szülők kötelesek-e magukhoz venni a gyermeket abban az esetben is, ha valamiért nem felel meg az elvárásaiknak. Azt azonban nagyon világosan megmutatja, hogy a gyermekáldás elmaradása mögött mindig vágyakkal, csalódásokkal, tehetetlenséggel és kiszolgáltatottsággal teli történetek húzódnak meg, amelyeket aligha orvosol a béranyaság intézménye.

Christiano Ronaldoról szóló tudósítás még kis ideig témául szolgál a bulvársajtónak. Talán vasárnapi ebédeknél, vagy kocsmai beszélgetésekben előkerül még néhányszor megfelelően kiszínezve a hír. Az igazi kérdés azonban az, hogy a hullámzó felszín alatti mélyben milyen valóságos élettörténetek húzódnak meg. A béranyaság sohasem egyszerű adok-veszek, hanem emberi, testi, szülői, gyermeki, házastársi viszonyaink próbára tétele, éppúgy, mint Ábrahám, Sára, Hágár és Izmael történetében.

Kovács Gusztáv

vadfuge banner 150202

pe katolikusok

pe ministransok

pe napi evangeliumok

pe mariagyudi kegyhely

pe szechenyi