Nem vagyok közgazdász és nem tudom felmérni, hogy pontosan mik lesznek a vasárnapi nyitva tartást tiltó törvény gazdasági következményei. Nem tudom, hogy csökkeni fog-e a kereskedők bevétele és lesznek-e emiatt elbocsájtások.
Ezt mérlegelni kell, hiszen aki ma elveszíti a munkáját, az könnyen az élet peremén találhatja magát. Sokan gondolhatják, hogy a vasárnap csak a keresztények ügye. Akik így gondolkodnak, nem látják, hogy a közös heti pihenőnapnak nemcsak szigorú értelemben vett vallási, hanem komoly társadalmi tartalma is van.
A heti pihenőnap origóként szolgál a többi nap számára. Kiemel a hétköznapok kaotikus világából és rendet tesz az időben. Újraalkotja azt, amit a szociológia nyelvén privátszférának nevezünk. Kitörhetünk a nyilvánosság kényszerei alól, hiszen akkor nincs se iskola, se munka, és az idő a mi kezünkben van. Ez a nap csak az enyém, a mienk; azt kezdünk vele, amit akarunk. Nem véletlenül kapcsolta össze a zsidóság a szabbatot az egyiptomi szolgaságból való szabadulással (MTörv 5,15).
A heti pihenőnap a társadalmi igazságosság napja is. Mindenkit megillet nemtől és rangtól függetlenül. A szombat megtartásának tekintetében az Ószövetség sem tesz különbséget zsidók és idegenek között, sőt még az ökörre és a szamárra is kiterjeszti a felüdülés jogát (vö. Kiv 23,12). A társadalmi egyenlőség eszméjének egy nagyon korai megnyilvánulása ez, amelyben alapvető emberi igények mutatkoznak meg: közösség, az otthon, az ünneplés és a nyugalom iránti vágy.
A heti pihenőnap a szolidaritás napja is. Megtapasztalhatjuk, hogy egy talajon állunk azokkal is, akiktől a munka hétköznapi világa távol tart. Azok is megjelenhetnek életvilágunkban, akikről a hétköznapok elfeledkeznek: a rokonok, a betegek, a gyengék, az idősek (ETTK 285).
A heti pihenőnap az identitás megőrzésének a napja is. A babiloni fogság idején, amikor a deportáltakat megfosztották szülőföldjüktől és a templomtól, a szombati nap megtartása volt azonosságuk megtartásának egyik kulcsa. Hosszú időn keresztül pedig hozzá tartozott Európa kereszténység által meghatározott kultúrájához. Ma pedig megteremtheti azt a teret, amelyben a családok, a kisebb-nagyobb közösségek meghatározhatják saját identitásukat.
Az elmondottak persze csak adalékok ahhoz, hogy a ma fennálló helyzetet jól értelmezzük, és abban jól tudjunk cselekedni. A jézusi alapelv, amely alapján dönthetünk, persze ma is adott: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. ” (Mk 2,27)
Kovács Gusztáv
