Kétségkívül történelmi jelentőségű esemény volt Ferenc pápa múlt heti távol-keleti útja, ám azt senki nem gondolta volna, hogy egy újságírói kérdésre adott válasz miatt robban fel az internet, amely így hangzott:
„ […] Sajnálom, hogy egyesek azt gondolják, hogy ahhoz, hogy jó katolikusok legyenek, úgy kell szaporodniuk, mint a nyulaknak. […]” A lényeg természetesen a kapcsos zárójelen belüli szövegben rejlett, ám döntő többségben csak a kiragadott másfél sor került ki a világhálóra, és tiltakozott miatta még a Német Nyúltenyésztők elnöke is. Nagy kár érte, mert ennél sokkal többet érdemeltek volna a Szentatya Manilában elmondott gondolatai, amelyek teljes kontextusukban beleilleszkednek a katolikus egyház családról folytatott diskurzusába.
A magyar, német, angol stb. portálokon méltatlanlakodók nem vettek számításba egy nagyon fontos dolgot, mégpedig azt, hogy ez a kijelentés a százmilliós lakosságú Fülöp-szigeteken látottakból táplálkozott. Márpedig a hatalmas szegénységgel küzdő országban él a világ harmadik legnagyobb katolikus közössége, ahol a társadalmi problémák egyik jelensége a generációnként újratermelődő szegénység. A kijelentés tehát nem a magyar illetve európai közösségeknek szólt, így nem is lehet nemzeti kontextusban értelmezni. Akkor is máshogy hangzik az ominózus mondat, ha a manilai homília ismeretében szemléljük: "Adományként kell tekintenünk minden gyermekre, akit fogadnunk, gyöngéden szeretnünk és védelmeznünk kell. És gondját kell viselnünk ifjúságunknak, nem engedve meg, hogy ellopják tőlük a reményt, és arra ítéljék őket, hogy az utcán kelljen élniük."
Bár a kritikák jelentős része VI. Pál 1968. évi Humanae vitae kezdetű enciklikája, azaz a születésszabályozás felől szólt hozzá a témához, ám a megoldás kulcsa XIII. Leó pápa klasszikusnak számító Rerum novarum enciklikájában rejlik: „A természet szent törvénye, hogy a családapa minden módon fenntartsa azok életet, akiknek ő maga adott életet; ez pedig a természetből vezethető le, az ti., hogy a családapa gyermekeinek, akik személyiségét továbbviszik és valamilyen értelemben meghosszabbítják, annyit törekedjék szerezni, hogy azok az élet hányattatásaiban a nyomortól tisztességesen megóvhassák magukat. Ezt pedig semmi más ésszerű módon nem teheti, csak azzal, ha gyermekeire örökségül jövedelmező vagyont hagy.” A keresztény ember szabadságához hozzátartozik a magántulajdonhoz való jog képessége, ez a szabadság azonban kéz a kézben jár a családtervezés felelősségével. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha a gyermekvállalás szabadságát védők tovább olvasva észreveszik a „felelősségteljes szülői lét” fogalmát is, amelybe beletartozik a körültekintő családtervezés is. Ne legyünk elvárásoknak megfelelni akaró nyulak, Istentől azért kaptuk az értelmet, hogy használjuk is!
Varga Szabolcs
