Vadfüge
A keresztény logosz olyan, mint egy metszés, amely lehetővé teszi a kultúra érlelődését. A metszéshez pedig bölcsességre van szükség, hogy jól és a megfelelő időben vigyék végbe. A digitális kultúra gazdagon hoz bemetszésre váró gyümölcsöket, és a kereszténynek az a hivatása, hogy közvetítsen a Logosz és a digitális kultúra között.
„A kép, amely talán a legjobban visszaadja a kereszténység szerepét és igényét a digitális kultúrával szembesülve, nem más, mint a „vadfüge-szurkálóé", amelyet Ámosz próféta örökített meg (7,14), majd Nagy Szent Vazul értelmezett [In Isaiam 9.228]. Az akkor még bíboros Joseph Ratzinger a Parabole mediatiche [Mediatikus példázatok] című konferencián tartott beszédében arra használta fel ezt a szerencsés képet, hogy elmondja: a kereszténység olyan, mint egy bemetszés a fügén. A vadfüge olyan fa, amely sok gyümölcsöt hoz, ám ezek íztelenek maradnak, ha az ember nem metszi be őket, kihajtva így a levüket. A gyümölcsök, a fügék, Nagy Szent Vazul számára korának kultúráját jelentették. A keresztény logosz olyan, mint egy metszés, amely lehetővé teszi a kultúra érlelődését. A metszéshez pedig bölcsességre van szükség, hogy jól és a megfelelő időben vigyék végbe. A digitális kultúra gazdagon hoz bemetszésre váró gyümölcsöket, és a kereszténynek az a hivatása, hogy közvetítsen a Logosz és a digitális kultúra között."
Antonio Spadaro SJ
Az élő kenyér - Jézus kafarnaumi beszéde
Az első keresztény évszázadokból származó források egyöntetű tanúsága szerint az egyház kezdettől fogva szilárdan hitte, hogy valóban Krisztus teste az eucharisztikus kenyér és valóban az ő vére a kehelyben lévő bor. Ez nem hittétel volt, hanem a keresztény közösségek és hívek életének középpontja: valóság és nem elmélet. Sorozatunkban, amely a 2020-ban hazánkban rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészüléshez kíván segítséget nyújtani, a korai tanúságok, elsősorban az egyházatyák munkái alapján mutatjuk be hónapról hónapra az egyház eucharisztikus teológiáját.
Márta és Mária
Shizuteru Ueda azon kevés zen-buddhista filozófus egyike, aki mélyrehatóan ismeri a skolasztikus teológiát, és nem csupán Aquinói Szent Tamás latin nyelvű munkáit képes eredetiben, értő módon olvasni, hanem a 14. századi nyugati misztika nagymesterének, Eckhartnak középfelnémet nyelven elmondott beszédeit is. Az idén 91 éves filozófus egykor Marburgban doktorált Eckhartról írt dolgozatával, majd visszatérve Japánba, évtizedekig a Kyotói Egyetemen tanított vallástudományt.
Ritka eset, hogy egy televíziós sorozat teológiai súllyal bír. 2017 tavaszának legnépszerűbb sorozata, A szolgálólány meséje, egyike ezen kivételeknek. Rengeteg kritika érte, többek között keresztény oldalról is. Vannak, akik egyenesen vallásellenesnek bélyegezték a művet. Pedig a kanadai írónő, Margaret Atwood 1985-ben kiadott regényéből készült széria sok olyan témát hoz elő, amely megfontolandó a teológia számára. A mű kritikai szelleme pedig rengeteg helyen rokon a katolikus teológia szemléletével.
Anna és Joachim csókja
Egy, a Kr. u. II. században keletkezett elbeszélés, az ún. Jakab ősevangélium őrizte meg számunkra Mária szüleinek nevét: Anna és Joachim. A rövid mű szerzője elmeséli Jézus kanonikus evangéliumokból ismert születéstörténetének közvetlen előzményeit – ezért kapta az „ősevangélium" megjelölést – Mária csodálatos, szeplőtelen fogantatásával kezdve, és Zakariásnak, Keresztelő Szent János apjának halálával végezve.
Mária Magdolna találkozása Jézussal
Szent Mária Magdolna ünnepén érdemes felidézni, miképpen találkozott Mária Magdolna a feltámadt Krisztussal, hogy lássuk, mi ennek a találkozásnak a jelentősége a mi számunkra. A magdalai Máriának jelent meg először a feltámadt Krisztus. Ezért János evangélista elbeszélésében Mária alakja példaértékű lesz minden ember számára. Azt példázza, hogy mit jelent először találkozni a feltámadt, élő Krisztussal.
