Vadfüge
A keresztény logosz olyan, mint egy metszés, amely lehetővé teszi a kultúra érlelődését. A metszéshez pedig bölcsességre van szükség, hogy jól és a megfelelő időben vigyék végbe. A digitális kultúra gazdagon hoz bemetszésre váró gyümölcsöket, és a kereszténynek az a hivatása, hogy közvetítsen a Logosz és a digitális kultúra között.
„A kép, amely talán a legjobban visszaadja a kereszténység szerepét és igényét a digitális kultúrával szembesülve, nem más, mint a „vadfüge-szurkálóé", amelyet Ámosz próféta örökített meg (7,14), majd Nagy Szent Vazul értelmezett [In Isaiam 9.228]. Az akkor még bíboros Joseph Ratzinger a Parabole mediatiche [Mediatikus példázatok] című konferencián tartott beszédében arra használta fel ezt a szerencsés képet, hogy elmondja: a kereszténység olyan, mint egy bemetszés a fügén. A vadfüge olyan fa, amely sok gyümölcsöt hoz, ám ezek íztelenek maradnak, ha az ember nem metszi be őket, kihajtva így a levüket. A gyümölcsök, a fügék, Nagy Szent Vazul számára korának kultúráját jelentették. A keresztény logosz olyan, mint egy metszés, amely lehetővé teszi a kultúra érlelődését. A metszéshez pedig bölcsességre van szükség, hogy jól és a megfelelő időben vigyék végbe. A digitális kultúra gazdagon hoz bemetszésre váró gyümölcsöket, és a kereszténynek az a hivatása, hogy közvetítsen a Logosz és a digitális kultúra között."
Antonio Spadaro SJ
Márta és Mária
Shizuteru Ueda azon kevés zen-buddhista filozófus egyike, aki mélyrehatóan ismeri a skolasztikus teológiát, és nem csupán Aquinói Szent Tamás latin nyelvű munkáit képes eredetiben, értő módon olvasni, hanem a 14. századi nyugati misztika nagymesterének, Eckhartnak középfelnémet nyelven elmondott beszédeit is. Az idén 91 éves filozófus egykor Marburgban doktorált Eckhartról írt dolgozatával, majd visszatérve Japánba, évtizedekig a Kyotói Egyetemen tanított vallástudományt.
Ritka eset, hogy egy televíziós sorozat teológiai súllyal bír. 2017 tavaszának legnépszerűbb sorozata, A szolgálólány meséje, egyike ezen kivételeknek. Rengeteg kritika érte, többek között keresztény oldalról is. Vannak, akik egyenesen vallásellenesnek bélyegezték a művet. Pedig a kanadai írónő, Margaret Atwood 1985-ben kiadott regényéből készült széria sok olyan témát hoz elő, amely megfontolandó a teológia számára. A mű kritikai szelleme pedig rengeteg helyen rokon a katolikus teológia szemléletével.
Anna és Joachim csókja
Egy, a Kr. u. II. században keletkezett elbeszélés, az ún. Jakab ősevangélium őrizte meg számunkra Mária szüleinek nevét: Anna és Joachim. A rövid mű szerzője elmeséli Jézus kanonikus evangéliumokból ismert születéstörténetének közvetlen előzményeit – ezért kapta az „ősevangélium" megjelölést – Mária csodálatos, szeplőtelen fogantatásával kezdve, és Zakariásnak, Keresztelő Szent János apjának halálával végezve.
Mária Magdolna találkozása Jézussal
Szent Mária Magdolna ünnepén érdemes felidézni, miképpen találkozott Mária Magdolna a feltámadt Krisztussal, hogy lássuk, mi ennek a találkozásnak a jelentősége a mi számunkra. A magdalai Máriának jelent meg először a feltámadt Krisztus. Ezért János evangélista elbeszélésében Mária alakja példaértékű lesz minden ember számára. Azt példázza, hogy mit jelent először találkozni a feltámadt, élő Krisztussal.
Élet, örök élet, feltámadás
Az első keresztény évszázadokból származó források egyöntetű tanúsága szerint az egyház kezdettől fogva szilárdan hitte, hogy valóban Krisztus teste az eucharisztikus kenyér és valóban az ő vére a kehelyben lévő bor. Ez nem hittétel volt, hanem a keresztény közösségek és hívek életének középpontja: valóság és nem elmélet.
