2014. december 13. – Advent II. hét szombat
„Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek.” (Sir 48,11)
Az ádventi időben néhány szent ünnepe köszönt ránk. A mai napon szent Lúciára emlékezünk. Az egyház vértanú szűzként tiszteli őt. A szicíliai Siracusában élt. Előkelő család leánya volt. Feltehetően a Diocletianus császár-féle keresztényüldözés idején szenvedett vértanúságot kb. 304-ben. Az egyház kezdeti időszakában különösen kiemelt jelentősége volt a vértanúságnak, illetve a szűzi életnek. E mögött nyilván mélységes Isten-szeretet húzódik meg. Ez hősi fokon megvolt Lúciában is.
A szent élet nem különleges kiváltság, Isten mindenkit meghív a szent életre. Pál apostol leveleiben többször előkerül ez a megállapítás. Az ősegyházban minden keresztényt szentnek neveztek, hiszen a keresztség a szent Istenhez kapcsol bennünket. Emberi gyengeségeink miatt az életszentségre szakadatlanul kell törekednünk. Ez a folyamat egyre inkább az Isten-képiséget alakítja ki bennünk.
A szentek nyitottak Isten felé és segítik a világot is megnyílni Isten szeretetének befogadására. A szentek élete kristálytisztán mutatja föl az evangéliumi örömhír, valamint az egyház szépségét és igazságát.
Jézus többször említi, hogy az idők végén szentjeivel együtt jelenik meg az ítéletre. Ám a szentek már elővételezik Jézus eme eljövetelét, bizonyítva evvel, hogy Jézus nem a múlté, és nem is rejtőzött el egy olyan jövőbe, amely elérhetetlen. Szentjei által már most belép a jelenünkbe.
Újabban felelevenedni látszik a szentek tisztelete, amit a különféle „El Caminók” is igazolnak. Ezeken az utakon sok megtérés tapasztalható. Üdvös dolog a szentek életpéldáját követni, legalábbis a nyomukban járni, hogy egyre inkább elfogadhatóbbá tehessük magunkat Isten számára.
