Kolossze keresztény egyházát Szent Pál apostol egyik tanítványa alapította. A közösségnek címzett levél, amely része az újszövetségi könyvgyűjteménynek, viharos időszakban született, amikor különféle, egymásnak ellentmondó tanítások megosztották a közösség tagjait.
Az új tanítók, bár Krisztusról beszéltek, de hamar kiderült, hogy egészen más Krisztust hirdettek, mint akiről Pál apostol munkatársai tettek tanúságot. Ez az új „Krisztus" inkább volt valami elvont szellemi valóság, mintsem hús-vér ember, akiről Pál apostol azt tanítja, hogy miközben a láthatatlan Isten örök képmása, valódi testben hordozta az istenség egész teljességét. Pál Krisztusa valóban meghalt, és testben valóban feltámadt, így nemcsak az egész teremtés kezdete ő, hanem az egyháznak is feje. Annak az egyháznak, amelynek ki-ki úgy lesz a tagja, hogy a keresztség által szentségi módon meghal és feltámad. Így a keresztények a lehető legmagasabb méltóságra jutnak, hiszen annak a Krisztusnak a tagjaivá lesznek, aki minden szellemi valóságnál, minden angyali rendnél, minden teremtménynél kiválóbb. Annyival kiválóbb, amennyivel a Teremtő és Újjáteremtő kiválóbb a teremtményeknél. Pál nem valami teremtett, angyalszerű Krisztusról ad tanítást a kolosszei gyülekezetnek, hanem arról, aki örök Teremtő, de önként vállalta az időbeni teremtményi létet, amikor emberré lett, hogy visszahívja az Atyához a bűn által tőle eltávolodott embert.
Nincs más Krisztus, mondja Pál az új tanításokra és filozófiákra kíváncsi kolosszeieknek, csak az, akiben megkeresztelkedtek. Ugyanezt üzeni minden kor keresztény emberének:
„ahogyan befogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne: meggyökerezve benne és ráépülve legyetek erősek a hitben – amint tanultátok –, és legyen bennetek túláradó hála! Vigyázzatok, rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres csalással, amely emberi hagyományon és a világ elemein alapszik, és nem Krisztuson." (Kol 2,6-8).
Ezekre a tanácsokra utal a Pécsi Egyházmegye ez évi mottója: „Verjetek gyökeret Krisztusban, erősödjetek meg a hitben" (vö. Kol 2,7), hiszen mi is zavaros időkben élünk, és a mi hitünk és ismeretünk erejét és mélységét is próbára teszik életünk nehézségei, viharai, az új tanítások, a vonzó világmagyarázatok, a vallási, sokszor kereszténynek látszó ideológiák. Pál apostol Jézus Krisztusra és saját keresztségünkre irányítja a figyelmünket. Elég egyszer megkeresztelkedni, de naponta kell visszatérnünk ahhoz a Krisztushoz, akinek egykor tagjai lettünk, hogy keresztségünk ereje megnyilvánulhasson az életünkben, formálja azt, és általunk áthassa családunkat, közösségeinket és az egész társadalmat.
