A pécsi székesegyház legkorábbi apostolszobrai a pécsi püspökség udvarán
A pécsi székesegyházat egykor díszítő apostolszobrok – Bartalits Mihály alkotásai – ismét a székesegyház közelében láthatók. A nagyméretű szobrok áthelyezésére a közelmúltban a Szent Mór Iskola udvarának átalakítása miatt került sor. A székesegyház nyugati homlokzata előtt álló, 1930-as években emelt Gosztonyi-kőtár épülete 12 árkádívével nemcsak kiváló kiállítóhelyet biztosít, hanem az időjárással szemben is védi az apostolszobrokat.
A székesegyházat a 16. század elején boltozattal látták el. A boltozatok terhétől a falak később megrepedtek, a statikai probléma megszüntetésére Klimo György püspök (1751-1777) tett kísérletet, amelyet betegsége és halála hiúsított meg. Még az ő felkérésére érkezhetett Pécsre Antonio Giuseppe Sartori (1714-1791) itáliai szobrász és építész, akinek terveiben már szerepeltek szobrok a székesegyház homlokzatán. A 19. század elején az ő elgondolásait figyelembe véve készültek újabb tervek, amelyek közül a káptalan 1805 augusztusában Pollack Mihályét (1773-1855) választotta.
A klasszicista építész vaskapcsokkal fogta össze és erősítette meg a repedt falakat, amelyek elé a nyugati és déli oldalon köpenyfalat húzott. Utóbbival, és a tornyok átépítésével egységesen tagolt, zárt épülettömb létrehozása volt a célja. Az átépítés elhúzódott. Az utolsó elkészült szobrot 1854. november 10-én helyezték el a székesegyház déli homlokzatának párkányán.
Bartalits Mihályra (1808-1879), egy kalocsai szűrszabó ügyes kezű fiára Klobusiczky Péter kalocsai érsek (1821-1843) figyelt fel. Lehetőséget adott számára, hogy külföldi tanulmányútra menjen Münchenbe és Drezdába, majd rövid időt Pesten töltött Uhrl Ferenc klasszicista szobrász műhelyében. 1833-ban Pécsett telepedett le, ahol megbízói között volt Szepesy Ignác pécsi püspök (1828-1838) is. A pécsi káptalan 1846-ban kérte fel a székesegyház 12 apostolszobrának megfaragására, az ekkor készült szerződés a Pécsi Egyházmegyei Levéltár honlapján megtekinthető. Bartalitsnak három év alatt kellett volna elkészülnie a szobrokkal, neki kellett gondoskodnia az alapanyagról és annak szállításáról, valamint az elkészült művek elhelyezéséről is. A történelem azonban közbeszólt: kitört az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, majd az azt követő gazdasági visszaesés hátráltatta munkájában. Az 1850-es évek elején a káptalan Vörös Mihály őrkanonok támogatásával elfogadta a haladékot és az infláció miatt a szobrok megemelt költségvetését is.
Az első apostolszobrot 1854. október 26-án helyezték el a székesegyház déli homlokzatán, az utolsót november 10-én. A szobrokat két nap múlva, a vasárnapi szentmisét követően Girk György pécsi püspök (1852-1868) szentelte meg. A szobrok 30 évig díszítették a székesegyházat, 1884 végén - 1885 elején kerültek át a pécsi szeminárium Papnövelde utcai udvarán található támfalra.
A cikk második részében az apostolszobrok mai állapotának okairól, az apostolok azonosításának nehézségeiről és megítélésükről olvashatnak.
Bodnár Boglárka
Irodalom:
- Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története. In: Szita László (Szerk.): A baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, Pécs, 1982. 293-352.
- Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalits Mihály készítette első apostolszobai. In: Uherkovich Ákos (Szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve XXIX., Pécs, 1985. 257-301
- Szőnyi Ottó: A Pécsi székesegyház leírása az 1882. évi átépítés előtti állapotában. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője, Pécs, 1916.
- Zádor Anna: A Pollack-kutatás néhány problémája. Művészettörténeti Értesítő IV. 1955, 3-28.
