A zarándoklatról, a zarándoklásról tartott katekézist Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Máriagyűdön május 20-án. Napjaink embere folyamatosan úton van. Jézus azt mondja: Én vagyok az út. (Jn 14,6) Menjünk ezen az úton, legyen ő a mi zarándoklatunk.
A zarándoklat lelki tartalma összesűrítve maga az élet: kicsiben megélni az úton levést és a megérkezést.
A Krisztus-hordozó boldogságos Szűz Mária élete is zarándoklat, amelyben a Máté evangéliumában megjelenő nyolc boldogságot követi végig (Mt 5, 1-10).
Krisztus kereszthalála után a tanítványok csüggedten haladnak Emmausz felé, mivel csalódtak, elvesztették a reményt. Ők azok a szomorúak, akiket Jézus a nyolc boldogságban említ: Boldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. (Mt 5, 4). Jézus példát ad nekünk, hogyan lehet a szomorúakon segíteni: meghallgatja, majd elkíséri és rávezeti őket a magyarázatra: miért történt éppen az az esemény, ami elszomorította őket. Manapság a jézusi szót a Szentírás olvasása adja nekünk.
Az emmauszi tanítványok kérik Jézust: Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van. (Lk 24, 29) A napszak és az élet elmúlásának párhuzama szembetűnő. Az eucharisztia „viatikum", azaz útravaló, amit a betegek kenetének felvételekor is magához vesz az útnak induló. Így lesz Jézus az út végső célja.
