Az idei Egyházzenei Fesztivál egyik záró eseményeként, 2016. május 14-én, Kovács Szilárd orgona mesterkurzust tartott a Pécsi Bazilikában. A Székesegyház orgonaművészével a kurzus ötletéről és megvalósulásáról beszélgettünk.
Mit jelent az orgonaművész számára a liturgikus szolgálat?
A liturgián belüli zene minősége nagyon fontos a tiszta lelki tartalom megélésében. Mivel az orgona egyházunk hivatalos hangszere, ennél fogva ez az instrumentum kiemelt szerephez jut a különböző szent cselekményekben. Az egyházzenész hivatása gyakorlása közben viszonylag szűk ösvényen halad, keresve a helyes arányt a változatosság és a közérthetőség között. A rendelkezésre álló eszköztárat mindvégig a liturgia gazdagítására igyekszik használni, ezt azonban soha nem teheti öncélúan, hiszen ő is szolgálatot teljesít. Maga az organon (gör.) kifejezés is eszközt jelent, de itt most egy tágabb dimenzióról beszélek, amely magában foglalja a hangszerjátékos technikai, elméleti, zenei és liturgikus felkészültségét.
Feltétlen ismernie kell az egyházi szertartásokat annak, aki orgonálni tanul?
Eddigi tapasztalatom alapján elmondhatom, bármilyen okból kezd is valaki orgonát tanulni, egy bizonyos szintet követően elkerülhetetlen - nem mintha ezt el akarnánk kerülni - az egyházzenei kompozíciók liturgikus beágyazódásának elmélyült ismerete. Ezek a teljes repertoár jelentős részét képezik. Ez persze fordítva is igaz. Van, aki éppen bizonyos teológiai problémák jobb megértése céljával közeledik az egyházzenéhez vagy az orgonához. Erre most csak egy példát említenék: földi körülmények között Johann Sebastian Bach Esz-dúr fúgája képes leginkább megjeleníteni a Szentháromság misztériumát. Bach a három „különböző" fúga-témát, mintegy három „személyt" előbb külön, majd együtt is kifejti. Így a műben a témák egyszerre őrzik meg önállóságukat, illetve alkotnak tökéletes egységet, létrehozva egy összetett zenei teret.
Ön egyházi és világi képzésekben is oktat. Mennyire szoros a kapcsolat a kétféle rendszer között?
Püspökségi feladataim közé tartozik az egyházmegyei kántorképzés koordinálása is, az utánpótlásnevelés. Az orgonisták képzésében ugyanakkor a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának orgona tanáraként is részt veszek. A két rendszer bizonyos pontokon összeér, pl. az egyetemista hallgatóimat is buzdítom a kántori oklevél megszerzésére, felhívva a figyelmüket az egyházzenei szolgálat fontosságára, az ebben rejlő szakmai kihívások és spirituális építkezés lehetőségére.
Milyen körből, milyen zenei képzettséggel érkeztek az egyházzenei kurzus résztvevői?
A mostani kurzus kiírásakor szándékosan nem szűkítettük a jelentkezési feltételeket: a zeneiskolás szinttől a különböző felsőfokú képzésekben részt vevő hallgatókig minden érdeklődőt szeretettel vártunk. Így széles volt a spektrum: zeneiskolások (négyen), zeneművészeti szakközépiskolások (ketten), főszakos egyetemista hallgatók (Pécsi Tudományegyetemről és a Debreceni Egyetemről négyen) és kántorképzősök, illetve gyakorló kántorok is jöttek (ketten). Itt mondok köszönetet a felkészítő tanároknak!
Egyénileg vagy csoportosan történik a képzés?
Jelenleg a hangszeres oktatás elsősorban egyéni kontaktórák formájában történik. Régi hagyomány, amely egészen a 19. századig működött, hogy hangszert csoportosan tanultak. Nyilván ehhez kell már egy magasabb szintű előképzettség, de bizonyosan nagyon hasznos, ha az ember nem csak az éppen aktuális és gyakorolt repertoárról szerez részletesen benyomásokat.
Számíthatunk a képzés folytatására?
Az érdeklődést figyelembe véve jó volna a folytatás. Nemcsak a közvetlen szakmai haszon miatt gondolom így, hanem mert az ilyen találkozások a személyes konzultációra is alkalmat adnak.
Fontos az időpont megfelelő kiválasztása. A jelentkező, javarészt egyházzenei szolgálatot teljesítő orgonisták ünnepi szolgálatait még jobban figyelembe kell venni, ezért terveim szerint a későbbiekben a nyári kántorképzőnkkel párhuzamosan, vagy annak részeként hirdetnénk majd meg az orgona-kurzust. A fókuszban továbbra is az interpretációs kérdések állnak majd, de ezen túl jó volna megnyitni a kapukat a liturgikus orgonajáték és improvizáció irányába.
Heidl György
Fotó: Loósz Róbert
