„E koncertek legszebb kihívása és egyben legfelemelőbb élménye számomra, hogy a színpadi jelenléttel ellentétes lelkiállapotot előhívó imádságokat énekelek. Természetesen egy népdal előadásánál is van személyes érintettség, átélés, de az imádság intimitása, a profán időből való kilépés lehetősége valami külön erőteret teremt."
Hogyan került kapcsolatba a Sator Quartettel?
Gryllus Dániel javaslatára keresett fel engem Heidl György a készülő himnuszok, illetve album kapcsán. Dani volt éveken át a lemezeim kiadója, így régóta és jól ismertük egymást. Ma is hálás vagyok, hogy ő ilyen jó megérzéssel irányította hozzám Gyurit, feltételezve, hogy ez emberileg és zeneileg is egy szép találkozás lehet.
Milyen szakmai és spirituális kihívást jelent számodra a Sator Quartettel való együttműködés?
A népdalok jó értelemben vett egyszerű előadásmódját viszem tovább, de ösztönösen is alkalmazkodva az adott zenei közeghez, hangszereléshez (gitár, hegedű, cselló, bőgő) és természetesen a tartalomhoz. A moldvai csángók például a mai napig énekelik az egykori gregorián misék dallamait latin nyelven. Ezek a dallamok igen jellegzetesen, népies hangvétellel szólalnak meg az ő ajkukon. Én nem követem ezt a gyakorlatot, mert zeneileg kicsit más megszólalást tartok ide illőnek. De a capella dalaimban előjönnek ezek a népies stílusjegyek.
A latin szöveg is külön szépséget jelent számomra, hisz minden nyelvnek van saját dallama, ritmusa, egyéni kifejező ereje. Gyuri fordításaiból, magyarázataiból kiderül, hogy milyen szép nyelvi fordulatokat, mély tartalmakat hordoznak ezek a himnuszok.
E koncertek legszebb kihívása és egyben legfelemelőbb élménye számomra, hogy a színpadi jelenléttel ellentétes lelkiállapotot előhívó imádságokat énekelek. Természetesen egy népdal előadásánál is van személyes érintettség, átélés, de az imádság intimitása, a profán időből való kilépés lehetősége valami külön erőteret teremt. Hú, nehéz ezt szavakba önteni...
A Sator Quartet október 22-i koncertjén az ókeresztény himnuszok mellett Szent Márton életének néhány mozzanatát is bemutatja. Mely eseményeket emelték ki az életrajzból?
Az életrajz egykorú ezekkel a himnuszokkal, ugyanazt a hitet és imádságos életet fejezi ki és mozdítja elő, mint az imádságok. Szent Márton eszmélése éppúgy fontos, mint a himnuszokban rendszeresen megjelenő gondolat, hogy az ember a bűn sötétségből a hit világosságára jut el. Fontos lesz a köpeny megosztásának jelenete is, amely nem csak egy helyütt jelenik meg Mártonnal kapcsolatban. Bár sokat hivatkozunk rá, de talán kevéssé értjük pontos jelentését, erről néhány magyarázó szó biztosan elhangzik a koncert során.
A népi kultúrában leginkább Szent Márton és a ludak legendája él tovább. Van-e példa arra, hogy akár népművészeti alkotásokban, akár népszokásokban a könyörületes Szent Márton alakja jelenik meg?
Sokhelyütt alapvetően a gazdasági év fontos állomása volt ez a nap, a jószágok behajtásának, az elszámolásnak az ideje. Az elszámoláskor leadott járandóságot néhol Márton adójaként emlegették. Másutt a pásztoroknak minden háztól Márton-rétes járt. De megjelenik a „könyörületes Szent Márton alakja" is: a hosszúperesztegi (Vas megye) gazdaasszonyok azért sütöttek rétest Márton-napkor, mert akkor Szent Márton köpenyét kinyújtja, s így a család nem fog nélkülözni, sőt másokon is segíteni tud.
A néphagyományban felfedezhetjük Szent Mártont a jószágok védőszentjeként is. A Répce – vidéken élő hagyomány szerint egyszer egy pásztor disznóvész idején Mártonhoz ment segítséget kérni. Álmában a püspök egy fehér nyírfaágat adott neki, hogy azzal vesszőzze meg az állatokat, s meggyógyulnak. Ez az eredete a vesszőzésnek nevezett népszokásnak. A pásztorok frissen vágott, zöld ággal – amely archaikus gonoszűző eszköz – végigjárták a falut, köszöntőt mondva:
„Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük, s nem mi végezzük,
Állataiknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek."
A vesszőzés végén a gazdának adták az ágat, s ezzel hajtották ki a következő tavasszal a jószágot először a legelőre.
Horváth-Baán Anikó
