Pécs második püspökének, Szent Mórnak, az egyházmegye társvédőszentjének ünnepnapját 1913 óta október 25-én tartjuk. Tiszteletét Scitovszky János pécsi püspök kezdeményezésére IX. Pius pápa 1848. júliusában kiadott bullájában erősítette meg. Még abban az évben kápolnát szenteltek a Pollack Mihály tervei alapján átépített székesegyházban.
A déli mellékhajóból nyíló, a szentély szintjén található Szent Mór-kápolna számára 1849-ben a szekszárdi születésű Boross Nepomuki János festőművész készített oltárképet, amely 1882-ig díszítette a kápolnát (jelenleg a Püspöki KincsTár kiállításában található).
A pécsi székesegyház 19. század végi neoromán átépítése az épület külső és belső képét egyaránt átformálta. A székesegyház négy kápolnája és az altemplom kifestésére Székely Bertalant és Lotz Károlyt kérték fel. Az újjáépülő székesegyház festészeti programjáról, a kompozíciós témákról, az ikonográfiáról és képfeliratokról az ún. Építési Bizottság tagjai közül Lechner János apát-kanonok, Pozsgay József püspöki tikár és Köhler Ferenc teológiai tanár döntöttek.
A Szent Mór-kápolnában Székely Bertalan hat falképén elevenedik meg a 11. századi püspök élete. Mór 1000 körül született keresztény családban. Szent Imre herceggel Pannonhalmán ismerkedett meg, ahol együtt nevelkedtek. Barátságukról Szent Imre legendájában olvashatunk, ez adja a kápolna első két falképének történeti hátterét. Szent István király és fia, Imre herceg kísérettel látogattak Pannonhalmára. Fogadásukra a szerzetesek előresiettek, a háttérben az apátság épületére látunk. Imre a szerzetesek közül kiemelt tisztelettel köszöntette Mórt, akit hét csókkal illetett. Később apja kérésére elmondta, hogy érdemeik alapján üdvözölte a szerzeteseket, akik közül Mór az első. (Székely Bertalan falképhez készített vázlata a Püspöki KincsTár kiállításán tekinthető meg.)
A ciklus következő darabja a kápolna bejárata feletti kettős kép, amelyen István király próbára teszi Mór jámborságát és alázatosságát. Az első képen István a templomban virrasztó Mórt sikertelenül próbálja megzavarni. Másnap a szerzeteseket megfeddő király előtt Mór nem magyarázkodik, csendben, szemlesütve áll.
István később pannonhalmi apáttá nevezte ki Mórt, aki körülbelül 10 évig töltötte be ezt a hivatalt. Bonipert, Pécs első püspökének lemondását követően, 1036-ban István király Mórt nevezte ki utódjának. A betegsége vagy idős kora miatt Pannonhalmára távozó Bonipert szintén bencés szerzetes volt. 1046-ban nehéz év köszöntött a Magyar Királyságra. A Vata-féle pogánylázadás és a Kijevből hazatérő András vetett véget Orseolo Péter második királyságának. Az orgona feletti félköríves képen Mór püspököt látjuk, amint a pogánylázadást követően visszaérkezik Pécsre. Arca az elszenvedett események ellenére nyugodt. Az északi fal következő képén a lázadás után három életben maradt püspök közül a rangidős Mór helyezi I. András király fejére a koronát a székesfehérvári bazilikában.
Az utolsó falképek helyszíne újra Pécs. Az 1064-es tűzvészben pusztuló templomot helyreállítása után Mór püspök szenteli fel. A kápolna keleti falát betöltő Szent Mór prédikációja oltárkép a ciklus legnagyobb darabja. A szentélyben szerzetes testvérei veszik körül, míg a világiak csoportja a lépcsőkön ülve, vagy meghajolva hallgatja a szent püspököt.
Mór több mint három évtizeden keresztül (1036-1070, más források szerint 1075-ig) vezette a Pécsi Egyházmegyét. Ez idő alatt sikeresen fejezte be az elődje, Bonipert által megkezdett egyházszervező munkát. Az uralkodókkal jó kapcsolatot ápolt. Ha mindössze 7 évre is, de békét teremtett a trónért küzdő Salamon király és Géza herceg között. Ez utóbbi kérte fel Szent András remete és Szent Benedek vértanú életrajzának megírására, amely a latin nyelvű magyar irodalom egyik első emléke. 1055-ben a tihanyi apátság alapításánál, 1063-ban a szekszárdi bencés monostor felszentelési ünnepségén vett részt. Emlékét számos műalkotás őrzi Pécsett és Pannonhalmán, továbbá az ő nevét viseli a pécsi Szent Mór Iskolaközpont.
Bodnár Boglárka
Irodalom
- Boros László: A pécsi dóm történetének és műalkotásainak áttekintése az épület Schmidt-féle átépítésének centenáriumán. In: Fricsy Ádám (szerk.): Tanulmányok a Pécsi Egyházmegye történetéből. I. Pécs, 1993. 341-370.
- A Pécsi Egyházmegye Története I. A középkor évszázadai (1009-1543). Szerk.: Fedeles Tamás ‒ Sarbak Gábor ‒ Sümegi József. Pécs, 2009.
Fotó: Loósz Róbert
