Pécsi Egyházmegye

Az Eucharisztia ajándékát az Egyház mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel vette körül a századok folyamán.

„Az Eucharisztiában ugyanis Isten Fia jön elénk és egyesülni akar velünk; a szentségimádás nem egyéb, mint az eucharisztikus ünneplés természetszerű fejleménye, ami nem más, mint az Egyház imádásának legnagyobb tette... A szentmisén kívüli szentségimádás folytatja és elmélyíti azt, ami a liturgikus ünneplésben történt." (XVI. Benedek: Sacramentum Caritatis 66.)

A Pécsi Egyházmegyében is nagy múltra tekint vissza a szervezett szentségimádások plébániai gyakorlata, amelyet a korábbi püspökök is szorgalmaztak. Kiemelkedő fontosságú Scitovszky János püspök 1843-ban kelt rendelete az egyházmegyei örökimádás rendjéről. Ez a dokumentum az alapja az egyházmegyében 2016. január 1-jén életbe lépett szentségimádási rendnek, amely megfelel a mai területi felosztásnak, és az egyházmegye oktatási intézményeit is bevonja a gyakorlatba.

Minden plébánián a helyi viszonyoknak és lehetőségeknek megfelelően szervezik meg a kijelölt napokon a szentségimádást, néhol egész napos, néhol csak néhány órás időtartamban. A plébánia ünnepélyes szentségimádási napja buzdítás és bátorítás a krisztushívők minden csoportja felé, hogy egyénileg és közösségileg egyaránt találjanak időt az Eucharisztia előtti imádságra. Ugyanis „az Oltáriszentség mindig az Egyház életének középpontja", s „bizonyos formában minden nagy megújulás annak a hitnek az újrafelfedezéséhez kötődik, hogy az Úr az Eucharisztiában jelen van népe között" (Uo. 6.).

Zengd a titkot, hangos ének,
zengd a testet és a vért,
mit gyümölcse szűzi méhnek
ontott, mint királyi bért
a világ minden bűnének
bőséges váltságaként.

Lett az Isten egy közülünk,
embertestbe öltözött;
ige magvát, üdvözülnünk,
szórta szét a nép között,
s e csodát szerezte ülnünk,
mielőtt elköltözött.

Végső este megfogadta
régi törvény szent szavát,
mint a törvény tenni szabta,
úgy rendelte asztalát,
étekül hogy általadta
önkezével önmagát.

Az Igének igéjére
testté válik a kenyér;
lesz a színbor Krisztus vére,
bár szemed hozzá nem ér.
Ezt a hű szív hogy felérje,
itt a puszta hit segél.

Méltó ezt a nagy Szentséget
térdre hullva áldani,
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani,
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék,
s aki Kettejükből árad:
a Lélek is áldassék! Ámen.

(Aquinói Szent Tamás himnusza
Krisztus Szent Teste és Vére ünnepének esti dicséretéből)