A Püspöki KincsTár tavaly augusztusban megnyílt állandó kiállítása (Káptalan utca 6., az egykori Martyn-ház) a Pécsi Egyházmegye liturgikus és egyházművészeti tárgyait mutatja be.
A kiállításban a XV. század végétől megjelenő ötvöstárgyak legfiatalabb csoportjába tartozik az a három darabból álló ezüst szenteltolajtartó-készlet, melyet a XX. század elején, feltehetően Zichy Gyula (1905-1926) pécsi püspök rendelt Bécsben.
A székesegyház 1882 és 1891 között zajló neoromán átépítése nemcsak az épületet, hanem a templom egészét, berendezését, liturgikus felszerelését is érintette. A bő évtizeddel később készült olajtartó amforák díszítésében már megjelennek a szecesszióra jellemző virágos elemek, stílusukban ezzel is jól illeszkednek a székesegyház egységes képébe. A XIX. század közepétől felfutó egyházi műipar, a kegytárgyak gyártása elsősorban Nyugat-Európa országait jellemezte, hazánkban ez a folyamat a XX. század elejétől erősödött fel, minden igényt kielégíteni így sem tudott. A szenteltolajtartó edények a korszak egyik legnevesebb bécsi ezüstárugyárában, a Gebrüder Frank vállalatnál készültek.
A Püspöki KincsTár kiállított tárgyai olyan használati tárgyak, melyek a liturgikus év eseményeihez kötve „megelevenednek". A húsvéti szent háromnap szertartásai nagycsütörtökön kezdődnek. E napon háromféle olajat szentel az ún. krizmamisét bemutató püspök, melyeket a szentmise végén az egyházmegye áldozópapjai között osztanak el. Neveiket az olajtartó edények oldalán olvashatjuk: OLEUM CATECH[umenorum], OLEUM INFIRM[orum] és OLEUM AD S:CHRISMA; azaz kereszteléshez, betegek kenetéhez és az illatos krizmához való olaj.
Irodalom:
Kiss Erika: A pécsi püspökség kincstára – ötvösművek. In: A pécsi püspökség évezredes öröksége. Szerk.: Virág Zsolt. Pécs, 2015. 51-56.
Terdik Szilveszter: „Kitűnő munka, versenyképesség és nagybanitermelés." Rétay és Benedek egyházi műiparintézete. FONS (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok), XV. évfolyam, 2008. 3. szám, 325-360.
