Piotr Morciniec bioetikai témájú írását közöljük. A szerző a lengyel Opolei Tudományegyetem morális teológia, szociáletika tanszékének vezetője, katolikus pap.

„A végtelenhez való viszony a halandónak a halandóval szembeni felelősségében valósul meg, még annak halála után is“ (Lévinas)

Andrea Mantegna The Lamentation over the Dead Christ WGA13981 900

Az ember civilizáltságának az egyik mércéje az, hogy miképpen bánik a halottakkal – a holttestükkel és az emlékükkel. Az a civilizáció, amely nem foglalkozik az elődökkel, elszakad a gyökereitől, és nincs jövője. Az emberi történelem a halállal való találkozás története is. A halál legnyilvánvalóbb hírnöke pedig a holttest. Ha helyesen gondolkodunk az emberi holttestről, akkor az marad a középpontban, aki meghalt. Ezért az emberi holttest „nem egy tárgy, hanem valaki, aki volt”. Hogy a halott emberhez való modern hozzáállást megértsük, érdemes végignézni, hogy hányféleképpen közelítették meg az emberi holttestet a történelem során. A holtakkal való bánásmód ugyanis visszatükrözi, hogy miképpen gondolkodtak elődeink a holttestről.
Az emberi holttest évszázadokig csak marginális kérdésként jelenik meg a filozófián és a teológián belül. Az előbbi túlságosan a halhatatlan lélekkel volt elfoglalva, az utóbbi pedig csak egy holttestre összpontosított – Jézus Krisztuséra, amely két nap után eltűnt, hiszen Krisztus feltámadt. A kortárs teológia egyre nagyobb figyelmet szentel az emberi holttesttel kapcsolatos erkölcsi kérdéseknek. A nyilvánosságban azonban a holttest még mindig tabu, annak ellenére, hogy a képernyőn naponta tömegével jelennek meg képek halottakról.

A történelem különböző szakaszaiban a holtakhoz való viszony más és más volt, az ember azonban sohasem volt közömbös velük szemben. A kereszténység számára a holttest csak egy átmeneti állapot az örökléthez. Ezért hivatkozik a szentírás kifejezetten a holttestre: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). Mindenszentek ünnepén lehetőséget kapunk arra, hogy a saját múlandóságunkkal szembesüljünk, a saját halálunkkal, ami tulajdonképpen az élet és a halál értelmére vonatkozó kérdés felvetését jelenti.

A holttest senkinek sem a tulajdona, mivel a személy, akié volt, már meghalt, így a holttest végső soron a földhöz tartozik. Ezért kötelességünk, hogy méltó módon temessük el halottainkat. Ezért nem bántak elődeink puszta tárgyként a holttestekkel a történelem során, mint amelyeket egyszerűen ki lehet hajítani. A holtakkal szembeni közömbösség a jelen kultúra krízisét jelzi. Ahol a holtakat nem tisztelik, ahol a holttesteket tárgyként kezelik, ott fennáll a veszély, hogy a haldoklókkal, és a társadalom gyengébb tagjaival is hasonlóképpen bánnak.

Kovács Gusztáv fordítása

Fotó: wikipédia

vadfuge banner 150202

Köznevelési Intézmények

Hasznos információk:

 

  • az óvodák, iskolák életéről,
  • beiratkozásról,
  • előkészítő foglalkozásokról
2017 november
H K Sz Cs P Szo V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Közelgő események

Papi fakultatív képzés:
Máriagyűd
2017. 11. 20. - 2017. 11. 21.
A nyomorúság mosolya - Hogyan tartsuk meg hitünket és derűnket találkozva az emberi nyomorúsággal?:
Magtár Látogatóközpont, Bonipert Terem
2017. 11. 21. - 2017. 11. 21.
Pécsi Advent:
Pécs
2017. 12. 03. - 2017. 12. 24.
Szeplőtelen Fogantatás – szentmise:
Pécsi Székesegyház
2017. 12. 08. -
HOGYAN ÉLJÜNK? A KERESZTÉNYSÉG MINT ÉLETFORMA | Állandóság és változás:
Magtár Látogatóközpont
2017. 12. 13. -

Szent Vér Báta

pem nek logo wide

pe napi evangeliumok

pe mariagyudi kegyhely

pe szechenyi