„A férfira száz
Harccal les a nyers lét:
Küzdjön, törekedjék,
Teremtsen, vessen,
Fortélya szerezzen,
Álljon ki a gátra
Szerencse-fogásra.
…
Odabent meg a tiszta,
Házias asszony,
A gyermekek anyja
Irányít bölcsen
Az otthoni körben,
Lányt óva nevelget,
Fiút jóra terelget,
Szorgos keze folyton
Ott jár csak a dolgon”
(Friedrich Schiller: Ének a harangról)
1799-ben a kiváló költő ilyennek látta a férfit és a nőt: a férfi az, aki bátran, erejével rendet teremt a nagyvilágban, aki érvényesíti akaratát és ezzel kívülről biztosítja házának falait. A nő pedig a ház csendjében építi a család belső világát. Ma ezt úgy mondanánk, hogy a férfi a nyilvánosságban végzett munkáért, a nő pedig a privátszféráért felelős.
A mai ember azonban többet akar. Nem elégszik meg az életvilágok effajta kettészelésével. Egy képzett, diplomás nő nemcsak azért akar munkába állni, hogy a saját és családja megélhetését biztosítsa, hanem mert értelmet talál választott hivatásában. A családi ház falain kívül is fejlődni és alkotni szeretne.
De vajon csak a nők akarnak többet? Nem lenne gazdagabb a férfiak élete is, ha végre eltávolodhatnának a kétszáz évvel ezelőtti elvárásoktól és a munka birodalma mellett az otthon világában is igazán otthon lehetnének? Sajnos a közbeszédben erről csak nagyon ritkán esik szó.
Ezért is reménykeltő, hogy Ferenc pápa a január 28-i általános kihallgatást az apáknak szentelte, és nagyon világosan rámutatott, hogy a férfi és az apai szerepek milyen mértékben koptak el az utóbbi fél évszázad társadalmi változásai során. Az apanélküli társadalom – amelyre a nyugaton Alexander Mitscherlich, a kiváló pszichoanalitikus, már 1963-ban felhívta a figyelmet – nemcsak a nők és a gyermekek, hanem a férfiak problémája is. Vajon a mai társadalmi környezet és a szerepelvárások lehetővé teszik számukra, hogy, a pápa szavait megfordítva, megfeledkezzenek saját magukról és csak a családjukra koncentráljanak?
A pápa beszédével egy nagy adósságot törlesztett. A férfiakról beszélt, ami sem az egyházban, sem a nyilvánosságban nem megszokott dolog. (Több jelentős egyházi dokumentum foglalkozik a nőkkel, a férfiaknak szóló enciklika azonban még várat magára.) Pedig fontos lenne, hiszen míg a dolgozó nő képe mára hétköznapi valóság lett, a gyermekükkel otthon maradó apák még mindig az egzotikum kategóriájába tartoznak. Mennyire szükségünk lenne rájuk, hiszen a gyermekük számára jelenlévő apákon keresztül az irgalmas és gondoskodó Atyáról szóló örömhír itt és most megtapasztalhatóvá válna.
Kovács Gusztáv
