Ötven évvel ezelőtt, 1969 januárjában lett a Pécsi Egyházmegye püspöke Cserháti József. Jelentős teológiai-irodalmi hagyatékának részét képezi Mindennap együtt az Úrral című háromkötetes műve, amelynek célja a liturgikus év felépítése és tartalma alapján átláthatóvá tenni az evangélium üzenetét úgy, hogy a benne rejlő üdvösségtörténeti közlések értelmét több oldalról megvilágítja.

Az idei nagyböjtben vasárnaponként az egykori pécsi püspök által javasolt teológiai gondolkodók elmélkedéseit tesszük közzé.

Mózes így beszélt Istenhez: Ha ők megkérdik tőlem: mi a neve – mit mondjak nekik? Isten azt válaszolta Mózesnek: „Aki Vagyok” – ez a nevem. Ez az én nevem mindörökre, eképpen emlegessenek engem nemzedékről-nemzedékre. (vö. Kiv. 3,13-15)

„Isten” – ez a legjobban megterhelt emberi szó. Egyetlen más szót sem hurcoltak és tépáztak meg annyira, mint ezt. Éppen azért nem nélkülözhetjük. Vallási küzdelmek céltáblája volt ez a szó: öltek érte, vagy meghaltak érte. Rajta van ujjuk lenyomata és vérük foltja.

A rövid gondolatok Martin Buber zsidó teológustól származnak. Az 1878. és 1965. között élt filozófus a huszadik századi zsidó gondolkodás egyik legjelentősebb alakja, nagy befolyása volt a perszonalista és egzisztencialista filozófusokra.

A Püspöki Palota 17. századi falikárpitjai 1. – A restaurálás
A Püspöki Palota 17. századi falikárpitjai 2. – A kárpitok története