Szent Maximilian Kolbe hősi halált halt Auschwitzban, de szavaiból is sokat tanulhatunk.

Szent Maximilian auschwitzi vértanúsága egy hihetetlenül hősies, önzetlen élet megkoronázása volt. Mária, Jézus anyja, a mi anyánk -vallotta. Számára Mária tisztelete logikus és szükséges következménye annak, ha valaki Krisztust akarja követni.

Szent Maximilina Kolbe ezt írja:

„Méhében a léleknek újjá kell születnie Jézus Krisztus mintájára.”
„A szeplőtelen szűz által mi is szentté válhatunk, mi több könnyedén válhatunk azzá.”
„A Szeplőtelen segítségével mindenre képesek vagyunk.”

A szentség lényege az engedelmesség

A legfontosabb lecke, amit Szt. Maximilián tanított, az volt, hogy a szentség nem több, mint hogy az Isten akaratának minden körülmények között engedelmeskedni kell. 

„A keresztény tökéletesség abból áll, hogy a mi akaratunk megegyezik Isten akaratával.”

„Sem a megaláztatásban, sem az imádságban, sem a munkában, sem a pihenésben, csakis egyedül az engedelmességben lehet megtalálni a szentség lényegét, és egyedül az engedelmességgel lehet kiérdemelni a szentséget.”

„Isten szeretetének a lényege nem a kedveskedésben és a mézesmázos szavakban van, hanem egyedül az akaratban. Ha a lélek határozottan kitart akaratában, és Isten szentségére és szeretetére összpontosít, még ha szívében a legkisebb érzés sem ébred, legyen mégis szentül meggyőződve arról, hogy folyamatosan és egyre nagyobb sebességgel halad előre, és egyre nagyobb mértékben emelkedik felfele.”

„Ne felejtsük el, hogy a szentség nem a rendkívüli tettekben, hanem Isten, magunk és a mások iránti kötelességünk teljesítésében rejlik.”

A bűn segíthet, hogy növekedjünk a szentségben

Ez azért lehetséges, mert a szentség alapja az alázatban van, és semi sem tesz bennünket alázatosabbá, mint amikor szembe nézünk saját gyengeségeinkkel. Ez nem jelenti azt, hogy szándékosan vétkeznünk kellene, hanem azt jelenti, hogy sohasem szabad elkeseredni, ha elesünk. Szt. Maximilian így foglalja ezt össze híres írásában:

Kedveseim, legyen minden elesésünk, még ha komoly és rendszeresen elkövetett bűnről van is szó, egy kis előrelépés a tökéletesedés útján. Valójában, a Szeplőtelen egyedül azért engedi meg, hogy elessünk, hogy ezáltal is meggyógyítsuk magunkat az önteltségtől, büszkeségünktől, hogy megalázzuk magunkat és így méltók lehessünk a szent kegyelmekre.  

Az ördög ehelyett elkeseredést és belső depressziót fecskendez szívünkbe azokban a pillanatokban, amikor semmi más nem történik azon kívül, hogy ismét felszínre bukkan büszkeségünk. Ha ismernénk szerencsétlenségünk mélységét, nem volnánk egyáltalán meglepődve azon, hogy elesünk, inkább döbbenjünk meg azon, és ezért adjunk hálát Istennek, hogy miután vétkeztünk, nem engedte, hogy mélyebbre zuhanjunk, és még sűrűbben vétkezzünk.

A missziós hevület

Szent Maximilian intenzív életet élt. Küldetése az volt, hogy minél több lelket megmentsen a bűntől, és boldoggá tegye őket azáltal, hogy egyesíti őket Istennel, az ő szeplőtelen anyja által. Emésztette őt a vágy, és sürgetést érzett, hogy bárhová is ment, mindenütt megmentse a lelkeket. Nem elég, hogy csupán bizonyos mértékig legyünk a Szeplőtelené. Minden értelemben át kell hasson a vágy, hogy sugározzuk őt, és így kivétel nélkül odavonzzuk hozzá azokat, akik az övéi, akik az övéi lesznek, vagy akik az övéi lehetnek.

Szeress mindenkit, még az ellenségeidet is

A válogatós szeretet nem keresztény szeretet. Arra kaptunk meghívást, hogy mindenkit szeressünk, legyen számunkra bármilyen gonosz vagy undorító is az a személy. Szt. Maximilián így élt. Ilyennek írta le, hogy miképp kell szeretnünk:

Szeretnünk kell felebarátunkat nemcsak azért, mert az illető kellemes, segítőkész vagy gazdag és befolyásos, vagy éppen hálás nekünk. Ezek az okok túlságosan önösek, nem méltók Miasszonyunk lovagjaihoz. Az igazi szeretet felemelkedik a teremtmények fölé, Istenhez. Őbenne, őáltala, és őrajta keresztül szeret minden embert, jót és gonoszt, barátot és ellenséget egyaránt. Mindenki felé kinyújtja kezét szeretettel telve; imádkozik mindenkiért, szenved mindenkiért, azt kívánja, ami mindenkinek jó, boldogságot kíván mindenkinek – mert ez az Isten akarata.

Soha ne bátortalanodjunk el

Szt. Maximilián emlékeztet, hogy soha ne csüggedjünk, hogy legyünk mindig bátrak, és bízzunk mindent Máriára, jó anyánkra, aki sokkal nagyobb mértékben képes minket segíteni, mint ahogy mi képesek vagyunk segíteni magunkon.

Hagyjuk hát, hogy vezessen; ne kíséreljünk meg többet vagy gyorsabban akarni, mint ahogy azt ő (Mária) akarja. Hagyjuk, hogy magával vigyen minket, mindenre fog gondolni, és ügyelni fog minden lelki és testi szükségletünkre.

Bízzuk rá minden nehézségünket, minden szomorúságunkat, és bízzunk benne, hogy jobban gondját fogja viselni, mint ahogy arra mi képesek lennénk. Legyen tehát békességünk, békességünk és még több békességünk a belé vetett korlátlan bizalom által…

Mindenekelőtt, sohase ess kétségbe, ne ijedj meg, sohase félj semmitől. A Szeplőtelen talán nincs mindennek tudatában? Ha nem lenne, nagy baj lenne.

Korunk embere

Szt. Maximilián sötét korban élt, és nagyon sötét helyen halt meg. De bármerre járt is, mint egy fáklya, mindenütt sugározta Isten szeretetének és könyörületének fényességét. Élete arra tanít, hogy bízzuk magunkat szerető Anyánkra, a szeplőtelen szűzre, és rajta keresztül juttassuk el saját lelkünket, és mások lelkét az Istennel való együttlét boldogságára. Hozzá hasonlóan világítsuk meg e világ sötétségét ugyanannak a szeretetnek a tüzével.

Szt. Maximilian Kolbe, imádkozz érettünk.

Az összefoglaló Sam Guzmától származik, aki a Catholic Gentlemen alapítója és szerkesztője. A cikk az Aleteia oldalon jelent meg, magyar nyelven rövidített változatát közöltük.