A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésünket kívánja elmélyíteni ebben a hónapban az „Örömhírre hangolva” című sorozatunk, ami eucharisztikus gondolatokat tartalmaz a vasárnapi evangélium tükrében.
„Örömhírre hangolva”
Eucharisztikus gondolatok a vasárnapi evangélium tükrében
Évközi 27. vasárnap: Lukács 17,5-10
Az Eucharisztia „hitünk szent Titka”, ahogy a szentmisében megvalljuk (vö. XVI. Benedek pápa: Sacramentum caritatis 6.) Hittel tudjuk csak megközelíteni azt a mélységes Misztériumot, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van a kenyér és a bor színében. A hit Isten ajándéka, amit mindenkinek megad, aki kéri tőle (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa 153.). Ahogy az apostolok kérik Jézust, hogy ajándékozzon nekik hitet (Lk 17,5), úgy fontos, hogy mi is fohászkodjunk napról napra azért, hogy az Úr növelje bennünk a hitet. Az Eucharisztia ünneplése a szentmisében, a szentségimádás, és a rendszeres szentáldozás erősíti, és érettebbé teszi a hitünket, mert az Oltáriszentség és a hit között szoros kapcsolat van: a hit segítségével tudunk megnyílni az Eucharisztia Titka előtt, illetve maga az Úr Jézus az, aki növeli a hitünket.
Általában a világban, ahogy Jézus elmondja ebben a példabeszédben, az urak nem ülnek le a szolgákkal együtt étkezni, hanem elvárják, hogy kiszolgálják őket, s majd utána ehetnek a felszolgálók is (Lk 17,7-8). Nincs igazi, bensőséges közösség közöttük. Viszont az Eucharisztia lakomáján másképpen van. Ott az Úr Jézus maga hív meg minden embert, hogy étkezzék vele együtt. Ő együtt akar lenni mindenkivel, barátságban és közösségben szeretne lenni minden emberrel, amit a közös étkezés képe szépen kifejez. Nem csupán ételt és italt ad nekünk, hanem önmaga válik Ételünkké is Italunkká Szent Testében és Vérében. Az Eucharisztia tehát az Isten és az ember közötti legmélyebb közösség forrása, belőle születik meg, és általa növekszik az Egyház (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa 1396.).
Jézus ebben az evangéliumi szakaszban rabszolgákról beszél, akik kötelességüket teljesítik uruk irányában (Lk 17,9-10). A rabszolga maradéktalanul a gazdájának a „tulajdona”, mindenét ura szolgálatára fordítja. Ezzel a képpel a Mester arra hívja fel tanítványainak a figyelmét, hogy életük szolgálat legyen, vagyis másokért való élet. Erre Jézus maga adott példát, aki értünk emberré, mintegy „rabszolgává” lett, hogy szolgáljon, azaz értünk adja oda életét (Mt 20,28; Fil 2,7). Az Eucharisztia lényege ebben fogalmazható meg: Jézus értünk él, nekünk ajándékozza teljesen önmagát mindig elsőként (vö. XVI. Benedek pápa: Sacramentum caritatis 14.). A szolgálat, amire az Úr meghív bennünket pedig nem más, mint erre a megelőző, ingyenes szeretetére adott alázatos, szabad válasz, hogy mi is egyre inkább ajándékká válunk Isten és a másik ember számára.
Nyúl Viktor, pasztorális helynök
