Február 19-én Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita előadásával folytatódott a Pécsi Egyházmegye szabadegyetemi előadássorozata a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében.
A görögkatolikus főpásztor a Trónon ülő Bárány szimbólumát és a mindennapi jelenlétét fejtette ki, amely az Eucharisztiában ölt testet, ugyanakkor a liturgiában használatos tárgyak és ábrázolások kedvelt motívuma.
A Bárány, Jézus Krisztus a Jelenések könyvében jelenik meg a legteljesebben. Ószövetségi képet használva Keresztelő János mutat rá: „Íme, az Isten Báránya”. Mindez a Jelenések könyvében teljesedik ki, amikor a Bárány már a trónon ül. A görögkatolikus főpásztor szerint a Bárány nem szokott jelen lenni a keresztény gondolkodásunkban, és ez nagy kár. „Megfeledkezünk a parúziáról. (szerk.: Jézus második eljöveteléről) Nincs jelen a hitéletünkben a végidő. A keleti egyháznak nagyon jó lehetősége van arra, hogy a szimbólumok nyelvén mindezt jelenvalóvá tegye.” –magyarázta az érsek, aki előadásában a görögkatolikus liturgiában használatos szimbólumokon keresztül érzékeltette, hogy a trónon ülő bárány már itt van.
„Már a beteljesült időben élünk és lehetőségünk van a Bárány trónjához közeledni. Nyilvánvaló, hogy a trónon ülő Bárány, aki föláldozza magát, nekünk adja magát, meghív bennünket az áldozati lakomára. Mi így mondjuk, hogy Ő az, aki föláldozó, és aki föláldoztatik. Tehát Ő a föláldozó, a Főpap és Ő az áldozat, az áldozati bárány. Ebből részesülünk. Tehát amikor az Eucharisztiában részesülünk a liturgiában, a szimbólumok nyelve vesz minket körül, akkor önkéntelenül is a parúziának a jelenébe emelkedünk föl. Így a liturgia, az eucharisztikus liturgia hozzásegít minket ahhoz, hogy a végidő, a beteljesült idő, a már megvalósult megváltottságunk, a mennyországba való meghívottságunk a hétköznapokban is jelen legyen.” – fejtette ki.
A bárány nem túl népszerű szimbólum napjainkban, - mutatott rá Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó köszöntő beszédében - mert a gyengeségnek, a vezetettségnek, esetlegesen az önmagáról való gondoskodás képtelenségének a szimbóluma. És az áldozaté, ami eléggé távol áll tőlünk, hiszen kultúránk, technikai és anyagi lehetőségeink lehetővé teszik az áldozatvállalás megkerülését.
„Azt hihetjük, hogy életünk minden területén meg tudjuk spórolni. Nem. Számunkra a bárány az önmagát feláldozó Krisztust jelképezi, aki nem csak elszenvedte értünk az áldozatot, nem csak eltűrte vagy kényszerűségből viselte, hanem önként akarta. Ebben az >>akarom<<-ban pedig benne van az Isten teremtése, a Fiú engedelmessége. Ez az >>akarom<<, amivel az Isten az ember jövőjét az áldozaton keresztül építi. Számomra ezt jelenti a bárány, amely a testünk táplálékaként, a lelkünk táplálékaként az Eucharisztiában lesz valósággá.” – összegezte.
A Pécsi Egyházmegye szabadegyetemi előadássorozata március 25-én, 18 órától Böjte Csaba ferences szerzetes előadásával folytatódik.
Az februári szabadegyetem előadása rövidesen visszanézhetővé válik itt, illetve az egyházmegye YouTube csatornáján.
Fotó: Harasztovics Arnold
