Az Efezusiakhoz írt levél szerzőjének világképét már nem határozza meg a várakozás Krisztus egészen közeli visszatérésére, és ezért másként beszél a házasságról, mint Pál tette a korintusiaknak írt levelében. Ez a levél már a férj és a feleség egymás iránti szerelmét hangsúlyozza, s a házasságot a lehető legmagasabb rangra emeli, amikor mély értelmű párhuzamot von a házastársak, valamint Krisztus és az Egyház kölcsönös szeretete között.
A Teremtés könyvének verse hatalmas misztériumra utal: „a férfi elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Nagy titok (müsztérion mega) ez: én pedig Krisztusra és az egyházra értem” (Ef 5,31-32). Noha hajlamosak vagyunk a „nagy misztérium” kifejezést Krisztus és az Egyház kapcsolatára érteni, és ebben nem is tévedünk, a levél szerint azonban a nagy misztérium Ádám és Éva egysége.
Amikor az egyházatyák az első emberpár sajátos közösségében megnyilvánuló „hatalmas misztériumot” szemlélték, felfedezték benne az ember teremtésének misztériumát, az Ige megtestesülésének misztériumát, Jézus életének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének misztériumát, az egyház létrejöttének és szentségeinek misztériumát, valamint a test feltámadásának misztériumát. Ha Ádám Krisztus előképe (Róm 5,14), akkor Ádám elalvása Krisztus szenvedésének, illetve halálának, Éva létrejötte pedig az Egyház születésének előképe. Ahogyan Éva az alvó Ádám oldalából lett, úgy az Egyház a halott Jézus dárdával megsebzett oldalából kiömlő vízből és vérből született: „az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,34). A víz a keresztség vize, a vér pedig a vértanúk vére vagy az eucharisztia, hiszen a keresztség vizéből és a vértanúk véréből megszületik, az eucharisztia által pedig élővé lesz az egyház. Az egyház a szentségekre „épül fel”, ahogyan az asszony is „felépült” – és nem egyszerűen „megformáltatott” – Ádám oldalbordájából. Egyháza, azaz felesége kedvéért Krisztus, a megtestesült Ige, elhagyta az Atyát és azt az állapotát, amikor még Isten alakjában volt (Fil 2,6), de elhagyta anyját is, a mennyei Jeruzsálemet, ahonnan az Ige alászállt. Más értelmezés szerint a zsinagógát hagyta el, mert Jézus rendszeresen megszegte a zsinagógai előírásokat.
Érthető Quodvultdeus püspök csodálkozó felkiáltása: „Mily hatalmas a Vőlegény és a Menyasszony misztériuma! Emberi szavak nem képesek kifejezni. A Menyasszony a Vőlegényből született. Amint megszületett, máris egyesült vele. Abban a pillanatban, amikor jegyese meghal, a menyasszony egybekél vele. Amint a Vőlegény Menyasszonyához csatlakozik, elválik a halandóktól. Amint fölment az egek fölé, a Menyasszony az egész földön termékeny lett.” (Quodvultdeus De Symbolo 1.6.10.11)
Heidl György
Fotó: pexels.com
