Vadfüge
A keresztény logosz olyan, mint egy metszés, amely lehetővé teszi a kultúra érlelődését. A metszéshez pedig bölcsességre van szükség, hogy jól és a megfelelő időben vigyék végbe. A digitális kultúra gazdagon hoz bemetszésre váró gyümölcsöket, és a kereszténynek az a hivatása, hogy közvetítsen a Logosz és a digitális kultúra között.
„A kép, amely talán a legjobban visszaadja a kereszténység szerepét és igényét a digitális kultúrával szembesülve, nem más, mint a „vadfüge-szurkálóé", amelyet Ámosz próféta örökített meg (7,14), majd Nagy Szent Vazul értelmezett [In Isaiam 9.228]. Az akkor még bíboros Joseph Ratzinger a Parabole mediatiche [Mediatikus példázatok] című konferencián tartott beszédében arra használta fel ezt a szerencsés képet, hogy elmondja: a kereszténység olyan, mint egy bemetszés a fügén. A vadfüge olyan fa, amely sok gyümölcsöt hoz, ám ezek íztelenek maradnak, ha az ember nem metszi be őket, kihajtva így a levüket. A gyümölcsök, a fügék, Nagy Szent Vazul számára korának kultúráját jelentették. A keresztény logosz olyan, mint egy metszés, amely lehetővé teszi a kultúra érlelődését. A metszéshez pedig bölcsességre van szükség, hogy jól és a megfelelő időben vigyék végbe. A digitális kultúra gazdagon hoz bemetszésre váró gyümölcsöket, és a kereszténynek az a hivatása, hogy közvetítsen a Logosz és a digitális kultúra között."
Antonio Spadaro SJ
Olvasás és megértés
„Most tükör által, rejtvényben látunk, akkor pedig színről színre" – írja Szent Pál a korinthusiaknak. Szent Ambrus (megh. 397) püspök és egyháztanító – akinek emléknapját ma ünnepli a katolikus egyház – hozzáteszi, hogy ilyen tükör lehet az elmélkedés, az olvasás és a kutatás is.
Az elveszett karácsony nyomában
Enzo Bianchi elmélkedése napjaink karácsonyvárásáról. A szerző laikus szerzetes, a bencés regulát követő, Bose-i Monasztikus Közösség alapító perjele.
Az ajtók záródnak
Az ember azért megy át a kapun, mert számít az, amit a testével tesz. Azért megy át, hogy egész valóját érzékenyebbé és figyelmesebbé tegye arra a végtelen irgalomra, amelyet Isten kínál fel az embernek.
Imádkozni az elhunytakért
Ágoston püspök Vallomásainak könyvében számol be édesanyja, Mónika haláláról és arról a lelki folyamatról, amely személyes gyászát kísérte. A szeretett személy elvesztése először néma döbbenetet váltott ki benne, később ennek helyét a fájdalom könnyei vették át, majd ahogy enyhült Ágoston bánata, lassanként visszaidézte Mónika életének emlékét, hogy milyen jámborul szolgálta Istent, és hogy mennyi gyöngédséggel és milyen engedékenyen bánt családjával.
Küszöbön a reformáció kezdetének 500. évfordulója. A mozgalomé, amelyet katolikusok és protestánsok is – egyéb vonásai mellett – szerzetesellenes törekvésként tartanak számon. Vajon valóban ilyen fekete-fehér volna a kép? Mit jelent a szerzetesek életformája, ha komolyan vesszük a keresztény egységkeresést? Hogyan lesz egy elkötelezett református bencés szerzetessé?
