A Boldogasszony Imaszövetség tagjai péntekenként az idősekért, betegekért, szenvedőkért imádkoznak, hogy enyhüljenek fájdalmaik, testi, lelki gyötrelmeik és mindnyájan érezzék, hogy a megpróbáltatások idején is velük van Isten irgalmas jósága.

Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó főpásztori felelősségétől indíttatva 2017 Húsvétvasárnapján megalapította a Boldogasszony Imaszövetséget, amelynek célja a Pécsi Egyházmegye küldetésének erősítése mindennapi imádságok által. Az imaszövetség tagjai minden év húsvétján újítják meg elköteleződésüket. 

A jelenleg kialakult helyzetben is Egyházmegyénk főpásztora arra biztatja az otthonaikban maradt testvéreket, hogy a személyes és a közösségért érzett felelősségünket vállalva, naponta olvasva a Szentírást éljük meg az egységet az imádságban.

Érsek atya ezúton is nagy hálával mond köszönetet a több száz tag elmúlt években végzett szolgálataiért, mindennapi imáiért, mellyel hozzájárultak a Boldogasszony Imaszövetség küldetéséhez és Egyházmegyénk épüléséhez. Egyúttal a főpásztor arra kéri a híveket, hogy a megjelölt napi imaszándékok mellett imádkozzanak az Egyházmegyéért, a hazáért, az egész világért a járvány mielőbbi megfékezése érdekében.

Szeretettel várjuk híveinket továbbra is a tagok sorába! Csatlakozni, az egész év folyamán, bármikor lehetséges.
Jelentkezem.

A Boldogasszony Imaszövetség a pénteki napokon a következő szentírási szakaszokat és imákat ajánlja az idősekért, betegekért, szenvedőkért. Imádkozzunk értük különösen ebben a nehéz időszakban, amikor fizikálisan nem lehetnek együtt a szeretteikkel és a vírus terjedése még nagyobb problémákat okoz számukra. 

SZENTÍRÁSI IDÉZETEK:

„De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram!”
(Zsolt 70,6)

„Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön. Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.
(Zsolt 73,25-26)

„Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli .”
(Zsolt 41,3)

„Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában. Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiai.”
(Siral 3,31-33)

„Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.”
(Kol 1, 24)

„Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom! A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel?”
(Zsolt 6, 3-4)

„Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.”
(Iz 53, 4)

„A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban.
(1 Tessz 3,7-8)

„Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet.”
(Lev 19,32)

„Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet, az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.”
(1Tim 5,1)

„A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét.”
(Jób 36,15)

„Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja.”
(Jak 5,13-15)

JAVASOLT IMÁDSÁGOK:

Mindenható, örök Isten, szomorúak vigasztalója,
bajbajutottak erősége:
jusson el hozzád könyörgésünk,
amikor a sokféle bajból hozzád kiáltunk:
érezzük mindnyájan boldog örömmel,
hogy a megpróbáltatások idején velünk van irgalmas jóságod.
Krisztus, a mi Urunk által.
(Misekönyv, Nagypéntek, Egyetemes könyörgések, X.)

Istenünk, te úgy akartad,
hogy a Szűzanya osztozzék Fia szenvedésében,
és ott álljon dicsőséges keresztje alatt.
Add meg Egyházadnak,
amely vele együtt részt vesz Krisztus kínszenvedésében,
hogy része legyen Krisztus feltámadásában is.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
(Misekönyv, A Fájdalmas Szűzanya emléknapja, kollekta)

Urunk, Istenünk,
egyszülött Fiad a te akaratodból gyöngeségeinket hordozta,
hogy megmutasd, mily erő rejlik az emberi erőtlenségben és türelemben.
Hallgasd meg jóságosan könyörgéseinket
betegségben sínylődő testvéreinkért.
Add, hogy mindazok, akiket fájdalom és betegség gyötör,
érezzék át, hogy azok közé tartoznak,
akiket az Evangélium boldognak hirdet,
és tudják meg, hogy együtt szenvednek
a világ üdvéért szenvedő Krisztussal.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:
Mindenható, örök Isten, hívők üdvössége,
hallgass meg minket,
amikor irgalmadat és segítségedet kérjük beteg testvéreinkért.
Add, hogy egészségüket visszanyerjék,
és hálát adjanak neked Egyházadban.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
(Misekönyv, Különféle szükségletekben, betegekért, kollekta)

Mindenható, irgalmas Istenünk,
te mindenütt és minden teremtményed iránt
megmutatod szerető irgalmasságodat.
Hallgasd meg könyörgésünket,
amelyeket azokért terjesztünk eléd,
akik a mai nap folyamán halnak meg.
Kérünk, hogy akiket szent Fiad drága vére megváltott,
bűntől mentesen távozzanak ebből a világból,
és örökre megpihenjenek irgalmas Szíveden.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
(Misekönyv, Különféle szükségletekben, Haldoklókért, kollekta)

Istenünk, aki (megpróbáltatások között élő) gyermekeidet
mindig irgalmasan meghallgatod,
hálát adunk jóságodért, és kérve kérünk,
hogy minden baj nélkül örömmel szolgálhassunk neked.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
(Misekönyv, Különféle szükségletekben, Hálaadás Istennek, A, kollekta)

Mindenható Urunk, lelkek és testek Orvosa, aki megalázol és felmagasztalsz, próbára teszel és újra meggyógyítasz, látogasd meg beteg (XY) testvérünket a te kegyelmeddel. Nyújtsd ki karodat, amely gyógyítással és gondoskodással teljes, és gyógyítsd meg őt, fölkeltvén őt ágyából és betegségéből. Fenyítsd meg betegségének szellemét, űzz el tőle minden erőtlenséget, minden fájdalmat, minden sebet, minden megpróbáltatást és ha vétek, vagy törvényszegés volna őbenne, nézd el, engedd el, bocsásd meg azt a Te emberszeretetedért. Igen, Urunk, szánd meg a Te teremtményedet, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, kivel áldott vagy a Te szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Mindenható és örök Istenünk,
Te vagy életünk alapja és támasza,
olyan remény vagy számunkra, amely soha el nem hagy bennünket,
és az a szeretet, mely a kereszten és Jézus feltámadásában ajándékozza önmagát.
Ragyogjon rá arcod minden betegre, szenvedőre és haldoklóra,
és légy irgalmas hozzájuk.
Küldj még jó szamaritánusokat,
akik megmentik és ápolják a betegeket, szenvedőket, haldoklókat
és önzetlenül segítik a leggyengébbeket. Ámen.

Szűz Mária, Isten Anyja,
ma hozzád fordulunk, és így kérünk:
Te ismered a magatehetetlenek fájdalmát,
amikor nem lehet eltávolítani a szenvedést.
Anyai szenvedéseddel és azzal, hogy a kereszt alatt álltál,
a betegek menedékévé váltál számunkra.
Add, hogy legyen erőnk és bátorságunk
a Megfeszítettet nézni,
hogy bátorsággal viseljük szenvedéseinket,
és Rá bízzuk magunkat. Ámen.

Szerető Szűzanyánk! Mindnyájunk Édesanyja!
Tekints anyai tekinteteddel azokra, akik most szenvednek,
Akik most katasztrófák által elvesztették az otthonukat,
Akik most katasztrófák által elvesztették szeretteiket,
Vidd el imáinkat és könyörgéseinket Szent Fiad elé,
Szent Fiad keresztje lábánál fohászkodunk testvéreinkért,
Enyhítsd szenvedésüket, testi és lelki gyötrelmeiket,
Az Irgalom órájában hallgass meg minket, és segíts rajtuk! Ámen.

Mindenható Urunk, Szent Királyunk, Aki megerősíted az esendőket, felemeled az elesetteket, és gyógyulást adsz az ember testi gyötrelmeire; könyörgünk Hozzád!
Istenünk, látogass meg irgalmaddal betegségünkben, bocsásd meg gyengeségünket, és adj erőt a szenvedések elviselésére!
Igen, Uram, küldd le a mennyekből gyógyító erődet, érints meg, csillapítsd a lázt, enyhítsd a szenvedést és minden lappangó gyöngeséget, légy az Orvosunk, gyógyíts és emelj fel a betegágyból, a nyomorúság fekhelyéről.
Mindenható Urunk, áldd meg azokat, akik segítenek a rászorulókon, vigasztalják a betegeket, és szeretetedet sugározzák feléjük.
Ajándékozz meg minket a Te szereteteddel, hogy Neked tetsző módon szolgáljunk, és akaratodat teljesítsük.
Egyedül Te irgalmazhatsz nekünk, és Te üdvözíthetsz minket.
Neked adunk hálát, Atyánknak és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindörökkön-örökké. Ámen.

ELMÉLKEDÉSRE AJÁNLOTT:

„Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. Az embert gyötri a fájdalom és a test fokozódó felbomlása, és még inkább a rettegés, hogy egyszer s mindenkorra szűnik meg majd a léte. Igaza van azonban, amikor szívének ösztönzésére irtózattal utasítja el azt a gondolatot, hogy személyisége teljesen szertehull, és végképpen megsemmisül. Az ember lázad a halál ellen, mivel magában hordja az örökkévalóság magját, amely nem vezethető vissza a puszta anyagra. A technika összes próbálkozásai, bármilyen hasznosak is, nem képesek csillapítani szorongását. Az élet meghosszabbítása ugyanis nem elégítheti ki a továbbélésnek azt a vágyát, amely kitéphetetlenül gyökerezik az ember szívében.
A halállal kapcsolatban csődöt mond minden képzelet; az Egyház azonban, minthogy a kinyilatkoztató Istentől vette, állítja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy eljusson egy, a földi nyomorúság határain túli boldog célba. Sőt, a keresztény hit azt is tanítja, hogy az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett volna, és hogy eljön az idő, amikor a testi halál vereséget szenved, mert a mindenható és könyörületes Üdvözítő visszaadja az embernek az üdvösséget, amelyet ez a bűnével elveszített. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész lényével kapcsolódjék őhozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. A győzelmet a feltámadó Krisztus vívta ki, halálával megszabadította az embert a haláltól. A hit tehát, ha szilárd érvekkel együtt terjesztik elő, minden gondolkodó embernek megadja a választ jövő sorsát illető aggodalmára. Egyúttal lehetőséget nyújt neki arra is, hogy fenntartsa a lelki közösséget Krisztusban azokkal a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál elragadott; a hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.
A keresztény ember – ez magától értetődik – kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de reményből merített erővel a feltámadás felé menetel, hiszen a húsvéti misztériumban részesedett, és Krisztus halálához hasonul.
Mindez azonban nemcsak a keresztény hívőre vonatkozik, hanem minden jó szándékú emberre is, akinek szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra – Isten tudja, miképpen –, hogy a Húsvét titkában részesedjék.
Ilyen szép és nagy az ember misztériuma, így tündöklik a hívők előtt a krisztusi kinyilatkoztatás fényében. Krisztus által és Krisztusban világosság derül tehát a szenvedés és a halál rejtélyére, amely Jézus evangéliuma nélkül összezúzna minket. Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és élettel ajándékozott meg bennünket, hogy mint fiak a Fiúban, kiáltsuk a Lélek ösztönzésére: Abba, Atya! (Róm 8, 15)”
(A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából. 18. 22.)

„Krisztus Urunknak minden egyes cselekedetét dicsekedve emlegeti a katolikus Egyház, de amivel a legszívesebben dicsekszik, az a szent kereszt. Nagyon helyesen mondja Szent Pál: Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével (Gal 6, 14).
Valóban csodálatra méltó volt az is, hogy az a vakon született ember a Silóé tavában megmosakodva visszakapta látását, de mi ez az egy, ha a világ minden vakjára gondolunk? Nagyszerű és a természet erőit meghaladó esemény volt Lázárnak, a négynapos halottnak a feltámasztása is, de mi ez azoknak a tömegéhez képest, akik az egész világon a bűn halottai? Csodálatos esemény volt az is, hogy az öt kenyér, mint valami ki nem apadó forrás, ötezer embert táplált, de mi ez azokhoz képest, akik itt a földön egy másik éhségben, a tudatlanságban lankadnak el? Ámultak az emberek, amikor meggyógyult a sátán rabságában tizennyolc éven át szenvedő asszony, de milyen semmiség ez, ha arra gondolunk, hogy mindnyájan bűneink bilincsében sínylődtünk?
A keresztből sugárzó dicsőség megvilágosította a tudatlanságban vakoskodókat, feloldotta a bűn minden rabját, és megváltotta az egész emberiséget.
Ezért tehát ne szégyelljük mi se Üdvözítőnk keresztjét, sőt inkább dicsekedjünk vele. A keresztről szóló tanítás a zsidóknak ugyan botrány, a pogányok szemében pedig balgaság, nekünk azonban: üdvösség. Igen, akik elvesznek, azoknak balgaság, nekünk azonban, akik üdvözülünk, Isten ereje. Mert nemcsak ember volt, aki meghalt értünk, hanem az Isten Fia, az érettünk emberré lett Isten.
Egykor Mózes intézkedése nyomán az a leölt bárány távol tartotta a pusztító angyalt; mennyivel inkább megszabadított a bűnöktől az Isten Báránya, aki eltörli a világ bűneit? Ha megmenekülést nyújtott annak az oktalan báránynak a vére, mennyivel inkább hoz üdvösséget Isten Egyszülöttjének vére!
Nem kényszerűségből vált meg az élettől, nem egy nagyobb erő győzte le: ő önként lett áldozat. Figyeljük meg, ezt ő maga mondja: Van rá hatalmam, hogy odaadjam az életemet, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem (Jn 10, 18). Szabad elhatározásából indult a szenvedésbe, lelke mélyén örült a nagyszerű feladatnak, boldogította a koszorú, lelkesítette az a tudat, hogy üdvözülnek az emberek. Nem szégyellte a keresztet, hiszen a kereszt üdvösséget szerzett az emberiségnek. Mert bizony nem valami hitvány, becstelen ember szenvedett, hanem maga az emberré lett Isten, aki az engedelmesség jutalmáért vállalta harcát.
Ügyeljünk tehát arra, hogy ne csak békességes időkben legyen örömünk forrása a kereszt, hanem a megpróbáltatás idején is ugyanaz maradjon a bizodalmunk. Nem való az, hogy a béke idején Jézus barátai legyünk, az üldöztetésben pedig ellenségei. Most megkapjuk bűneinkre a bocsánatot és a Királynak a Szentlélekben gazdag kegyelmi adományait. Ha tehát küzdelemre kerül a sor, nagylelkűen harcoljunk Királyunkért.
Jézus semmi bűnt sem követett el, mégis elszenvedte értünk a keresztet; mi pedig ne vállalnánk a keresztet őérte, akit üdvösségünkért feszítettek keresztre? Nem mi gyakorlunk kegyet, hiszen mi részesültünk előbb ingyen kegyelemben, így csak viszonozhatjuk jótéteményét. Adósságunkat fizetjük meg annak, aki értünk halt kereszthalált a Golgotán.”
(Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból. Imaórák Liturgiája, III. kötet, Évközi 4. hét, csütörtök, p. 138—140.)