Az új egyházmegyei köznevelési stratégiáról és annak egyes állomásairól számos hírt adtunk már, most összefoglaló interjút közlünk Lampek Kingával, az egyházmegye fejlesztési igazgatójával. A katolikus nevelésről, személyes pályájáról és a köznevelési stratégiáról is beszélgettünk.
A PTE Egészségtudományi Karán is tanít. Kapcsolható-e az egyetemi tevékenység során szerzett tapasztalat a közoktatási stratégiához?
Végzettségem szerint közgazdász és szociológus vagyok, de minden kutatói munkám valamilyen magatartástudományi területhez kötődik; az egészség és az emberi viselkedés kapcsolata foglalkoztatott mindig is. Kutatóként kezdtem el pályázni, sikeresen, ezt látva sokan mások is kértek tőlem pályázati segítséget – végül az egyetem pályázati igazgatója lettem. A pályázati munka mindig stratégiai gondolkodást igényel: arról szól, hogy mit és hogyan fejlesszünk hosszútávon. Igazgatóként az egyetemi fejlesztések folyamatába kellett bekapcsolódnom, komoly rektori és rektorhelyettesi támogatást kaptam. Így vált részemmé ez a fajta gondolkodás.
Hogyan került az egyházmegyéhez?
Udvardy György püspök úrral már ideérkezésekor megismerkedtem. Amikor lejárt a pályázati igazgatóságon a ciklusom, megkeresett, hogy tudnék-e az egyházmegyében stratégiai területen segíteni. A pasztorális stratégiával indultunk, aztán jött egy pályázat, és hirtelen a közoktatásban találtam magam. A stratégiafejlesztő munkában szerzett tapasztalatom alapján kerültem tehát ide. Nagyon örülök, hogy így alakult: ennyire elkötelezett csapattal, mint az intézményvezetőinké, még nem találkoztam. Az intézmények most különösen érzik az egyházmegyei támogatást, és püspök atya személyes jelenléte nagy lendületet adott a munkához. A 17 projektnapunkból 6 alkalommal ő tartott tréningszerű képzést, beszélt az egyházról, az istenképről, a katolikus nevelésről, de a többi alkalmon is részt vett. Ez megerősítette az intézményvezetőket abban, hogy jó az irány. A jó irányt követve pedig tenni és tanulni akaró igazi csapattá váltak az intézmények képviselői, ami elengedhetetlen alap a következő évek munkájához, a stratégia megvalósításához.
Mit gondol, miben tér el a katolikus iskolai nevelés és oktatás más, nem egyházi fenntartású iskolák nevelési módszereitől?
Ha csak annyiban különbözik a katolikus intézmény a többitől, hogy odatettük a nevébe a katolikus szót, akkor semmit nem tettünk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megfogalmazzuk saját magunk számára, mit jelent a katolikus köznevelés. A következő hónapokban egy értékgyűjteményt alakítunk ki, amely a katolikus köznevelés alapértékeit tartalmazza majd. Ezek az értékek a jézusi evangéliumból következnek, de szeretnénk mai nyelven szólni, hogy az értékgyűjtemény mindenki számára meghívó tartalomként működhessen. Ehhez kötődően minden intézmény pedagógiai programját is újragondoljuk. A pedagógiai program az intézmények alapdokumentuma, amelyet általában az alapításkor hoznak létre és ritkán változtatnak. Az értékgyűjtemény kialakítása és a pedagógiai programok újragondolása (természetesen az intézményekkel közösen) a felvezető félév két legfontosabb célkitűzése. A következő évre pedig az a feladat, hogy minden egyes tantárgyi tematikát is végiggondoljunk, tehát hogy a katolikus érték a tantervekben is jelenjen meg. Intézményeinkben a nevelőknek hiteles módon kell bizonyságot tenniük a katolikus életvitelről és közvetíteni ezt a gyerekek felé is. A nevelési intézményeinknek – a magas színvonalú oktatás mellett – feladata annak a lehetőségnek a megteremtése is, hogy a gyerekek beépíthessék a katolikus életvitelt a mindennapjaikba, hogy ez az értékrend biztos alappá válhasson az életükben. A hitre nevelés nem egyedül a plébános vagy a hitoktató feladata. Nem arról beszélünk, hogy a matematikatanárnak a Bibliához kell kötnie a példákat, fontos viszont a nevelők magatartása: a tanárnak hiteles módon kell megnyilvánulnia, a gyerekhez fordulnia, problémákat kezelnie. A tanárokat tehát segíteni kell abban, hogy gazdag eszköztáruk legyen, amellyel a katolikus értékeket elmélyíthetik a gyerekekben.
Mi a lényege a stratégiának, milyen kérdésekre összpontosít?
Ha röviden szeretném összefoglalni, a stratégiának hat fő célterülete van: a katolikus köznevelési intézmény ideájának kialakítása, az intézmények közötti együttműködés fejlesztése, a humánerőforrás-fejlesztés, a külső kapcsolatok fejlesztése, a vonzerő növelése és a gazdasági működés optimalizálása. A kidolgozási folyamat után a megvalósítás még hátravan: most egy felvezető félév következik, és szeptembertől három tanéven keresztül, tehát 2019-ig kell dolgozni a konkrét feladatok megvalósításán.
Hogyan zajlott a projekt kidolgozása? Melyek a legfontosabb hozadékai eddig?
A projektben tíz iskola és hat óvoda vesz részt. Amikor elindultunk, az intézmények, intézményvezetők ismerték ugyan egymást, de a rendszeres és állandó szakmai kapcsolat szinte teljesen hiányzott. 4 hónap alatt 17 projektnapot töltöttünk együtt, és ezek az alkalmak nemcsak a szakmai tapasztalatokat gazdagították, de erős csapatépítő folyamatnak is bizonyultak. Nagy siker, hogy a nevelési intézmények vezetői és különböző felelősei között olyan kapcsolati háló jött létre, amely megalapozza az együttműködésüket. Az első alkalmak arról szóltak, hogy az egyházmegye vagy külső szakértők megnyilvánultak a stratégiafejlesztés folyamatáról, aztán egyre több csoportmunka volt, sőt, olyanok is, amelyeket egész tantestületekkel kellett megoldani. Közösen tanulták meg, hogyan lehet egy-egy célt egyéni, csoportos és közösségi szinten is megvalósítani. A munka során nagyon fontos szempont volt, hogy az intézményvezetők részt vegyenek a stratégia megalkotási folyamatában, hogy aztán magukénak érezzék azt. Az alkotói folyamatban való részvétel nélkül egy ilyen stratégia nagy eséllyel az íróasztalfiókban landolna. Az intézmények képviselőinek látniuk kellett, hogy melyik feladat milyen célokat kíván elérni, az adott feladatoknál kikkel és hogyan tudnak majd együttdolgozni. A stratégia megalkotása fontos lépés volt, az igazi cél azonban az, hogy a koncepciók működésbe is lépjenek.
Miben látja a különbséget más projektmunkái és e között a folyamat között?
Egy-egy hasonló projektnél számtalan akadályt kell leküzdeni, elsősorban azért, mert meg kell győzni az embereket arról, hogy a stratégiai módszer eredményes lehet. Sokszor elakad az együttműködés ott is, hogy azt hisszük, mindegyikünknek egyformán kell gondolkozni; ha pedig nem egyformán gondolkozunk, akkor vitával akarjuk meggyőzni a másikat. Ezen azonban minden el tud bukni. Az együttműködés csak akkor lehet sikeres, ha kíváncsiak vagyunk a másik véleményére és tiszteletben tartjuk azt. Nem az a cél, hogy egyformák legyünk, hiszen épp a különbségeink tesznek minket csoportként gazdagabbá. A lényeg az, hogy megtaláljuk a közös célokat, és fogjunk össze az elérésük érdekében. Itt örömteli látni, hogy mennyire egy irányba halad minden: az intézményekkel együtt tudunk egy közös célért munkálkodni.
Pálfy Eszter
Fotó: Loósz Róbert
