Nagycsütörtök a húsvéti szent három nap első napja, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, az Oltáriszentség alapításának ünnepe. Az utolsó vacsora emlékére bemutatott ünnepi szentmise 18.00 órakor kezdődött a Pécsi Székesegyházban.
A szertartás leírása: A nagycsütörtök esti liturgia a lehető legnagyobb ünnepélyességgel kezdődik. A harangok, a csengők és az orgona zúgásától kísérve ismét megszólal a hamvazószerda óta elmaradt Gloria (Dicsőség). A könyörgés után azonban mindezek elhallgatnak egészen húsvét vigíliájáig. A néphagyomány szerint ekkor „a harangok Rómába mennek", az allegorikus értelmezési hagyomány szerint viszont ekkor mindez azt jelenti, hogy Jézus szenvedésekor az apostolok megfutamodnak. A beálló csendet a „fülek böjtölésének" is tekinthetjük.
A homília után a lábmosás szertartása következik, amelyben Jézus szeretetének legnagyobb jelét láthatjuk: az önmagát teljesen kiüresítő úr megmossa a szolgák lábát.
Nagycsütörtök az Oltáriszentség alapításának az ünnepe. Az utolsó vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret, keresztáldozatát elővételezve megtörte, és a borral együtt tanítványainak adta, hogy testével és vérével új életre segítsen bennünket.
Az áldoztatás könyörgéssel ér véget. Az Oltáriszentséget az arra előkészített helyre, a tabernákulumhoz viszik és elzárják.
A szentmise végén a csendben és különösebb szertartás nélkül végbemenő oltárfosztás Jézus ruháitól való megfosztását szimbolizálja. A szentmisét követő virrasztás Jézus kívánságára utal (Mt 26, 40-41), amellyel hálánkat, hűséges kitartásunkat fejezzük ki Urunk iránt. Ezzel kezdetét veszi a passió, Urunk szenvedésének emlékezete.
„Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek." (Zsolt 21,18-19)
Hanganyagok
A hanganyagokat készítette: Visontai László
Fotó: Loósz Róbert
