Nagypénteken a székesegyházban Urunk szenvedésének ünnepén Csigi Péter atya mondott homíliát.
A nagypénteki liturgián elmondott szentbeszédben Csigi Péter a Jézust megtagadó-eláruló két tanítvány, Péter és Júdás viselkedésének hasonlóságairól és eltéréseiről beszélt.
A homíliából idézünk.
„Péter tagadásának történetét mind a négy evangélium szenvedéstörténete tartalmazza. Úgy gondolom, azért, mert ez a történet a keresztények számára a kezdetektől fogva bátorítást jelentett. Nemcsak Krisztus tagadásáról, de Krisztus bocsánatáról és az új kezdet lehetőségéről beszél. Péter nem tudhatta, hány és hány Krisztus-követő lesz majd, akiknek szintén választ kell adniuk arra a kérdésre, hogy ismerik-e Krisztust és mi közük hozzá. S nekik nem szolgálólányok előtt kellett felelni, hanem bíróság előtt, ahol a tét az életük volt. Tudjuk jól, ma is számtalan keresztény testvérünk van, akik bátran felelnek, és Krisztus mellett tesznek tanúságot – még akkor is, ha ezzel az életüket kockáztatják. Péter apostol története azt mutatja meg számunkra, hogy Jézus nekünk is az irgalmas arcát akarja mutatni. Péterrel könnyű azonosulni: mindannyiunk életében vannak megszegett ígéretek, összetört kapcsolatok, elárult célok vagy elhibázott élethelyzetek. Jézus azonban mellettünk van és kiszabadít minket: a bocsánatot, a kiengesztelődést és az újrakezdést kínálja fel mindannyiunk számára. Nekünk pedig meg kell nyílnunk, hogy igazán elfogadhassuk őt. Ezt talán még könnyebb átélni nagypénteken, amikor az ő üdvözítő szenvedését és halálát ünnepeljük. Ahogyan Pál apostol figyelmeztet minket: Isten bizonyította szeretetét irántunk azzal, hogy Krisztus meghalt érettünk, amikor még bűnösök voltunk. Jézus szenvedésének ünnepe során pedig János apostol szavait is még inkább átérezhetjük: »Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.«"
