Az ember önmagán nem tud segíteni, de Isten igen, és Isten akar segíteni. A gyermek születése ezt üzeni számunkra, hogy Isten meg akarja menteni az embert.
Kedves Testvérek!
Urunk megtestesülésének örömében köszöntöm a Pécsi Egyházmegye papjait, diakónusait, katekétáit, katolikus iskolák pedagógusait, a plébániai közösségeket, az ott dolgozó segítőket, kedves híveket!
Az Istengyermek születésével egészen közel került hozzánk az Isten, belépett az életünkbe. Az emberi életnek méltósága van fiatalon, idős korban, az alkotás időszakában, a betegség terhét hordozva egyaránt. Végérvényesen üzenve ezzel, hogy nincs céltalan, reménytelen, értéktelen elveszett emberi élet, emberi sors, „istenháta mögötti" település. Mert Isten szeret, mert már segített az emberen, nem szűnik meg javunkat keresni és szolgálni, az általa szentnek és méltónak teremtett életet éltetni.
Jézus Krisztus a Szentírás szavai szerint „az idők teljességében" (vö. Gal 4,4) született. Mégis azt látjuk, hogy az Őt körülvevő körülmények egyáltalán nem voltak kedvezőek: egy istálló szegénysége, kitaszítottság, menekülés, értetlenség. Emberi szempontból kevés esély mutatkozott arra, hogy küldetését, amit az Atyjától kapott, véghez tudja vinni, egyáltalán életben tudjon maradni. A Gondviselő Atya részéről azonban a körülmények: Fia szegénysége, eszköztelensége, az emberi lét kitettségének – félelmek, menekülés, idegenben lakás, a folyamatos meg nem- vagy félreértés – megtapasztalása, tudatos választás, döntés volt. Isten az ember szegénységét, a szegény embert választja, akinek az élete senkinek sem számít.
Jézus életében mindvégig látjuk, hogy szereti az Atyát, az Atya szeretetében bízik, s az egyetlen kincse az Atya szeretete. Egyetlen vágya, hogy az Atyja szándéka megvalósuljon, hiszen az Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön! (vö. 1Tim 2,4). Ezért járja be a vidéket, tanít Isten Országa törvényeiről, tesz csodát, gyógyít beteget, adja oda az életét a kenyérben a borban, és ezért áldozza föl az életét a kereszten. Mert szereti az Atyát. Ezért választ ki tanítványokat, hogy legyenek, akik megismerték, megszerették az Ő Atyját, akiknek átadta a maga embert mentő, üdvözítő küldetését.
Ezt az Atyától jövő küldetést bízta az ő Egyházára, esetünkben a Pécsi Egyházmegyére: püspökére, papjaira, katekétáira, az igeszolgálatot végző munkatársakra, a katolikus iskola pedagógusaira, a szülőkre, életállapotuk és adományaik szerint minden megkeresztelt hívőre. Azért, hogy minden itt élőnek legyen lehetősége megismerni Jézus Krisztus személyét, tanítását, legyen lehetősége megkeresztelkedni, és a többi szentségben Krisztus mellett elköteleződni, krisztusi módon cselekedni, dönteni, a reményt megélni mások számára is vonzó módon. Minden itt élőnek legyen lehetősége a vasárnapot, Krisztus föltámadását megünnepelni, meghallgatni Isten igéjét, a szentáldozásban magához venni az Úr Jézus Testét és Vérét; tudja megtisztítani lelkét a bűnbocsánat szentségében, legyen módja házasságát Isten Szövetségi hűségében, a szentség erejében megkötni; Istentől kapott gyermekeit szeretetben fölnevelni, az egyház hitében tanítani, lehetőség szerint katolikus óvodába, iskolába járatni. Szülessék meg szívünkben a szándék és az akarat, hogy közösségeinkben gondoskodunk a szegényekről, elesettekről, idősekről, hogy senki ne legyen közöttünk, aki emberi méltóságát sértő nélkülözésben él, szenvedésében, félelmeiben magányos marad. Közösségeink éljék meg a feltámadás reményéből fakadó örömöt, és legyen bátorságuk másoknak beszélni örömünk okáról, alakítani azt a társadalmat, kultúrát, ami az Isten ismeretére, szeretetére építi az ember méltóságát, és ennek megfelelően alakítja törvényeit.
Egyházmegyénkben ebben a szolgálatban a 410 településen 69 lelkipásztor, 150 katekéta, 130 igeliturgiát-áldoztatást végző munkatárs, 450 pedagógus, 310 közösségért dolgozó munkatárs, közel 500 plébániai tanácsos-képviselő és még számtalan más önkéntes dolgozik, akik munkáját hálásan köszönöm. S mégis úgy tűnik, hogy kevesen vagyunk az előttünk álló feladatok elvégzéséhez.
Több munkatársra, elkötelezett, az evangélium örömében élő férfira és nőre van szüksége Egyházmegyénknek. De nem feltétlenül csak több munkára vagy munkatársra várunk, hanem új módon való cselekvésre. Megújult gondolkodásra, szemléletre és megújult közös tervezésre, cselekvésre van szükségünk ahhoz, hogy az Egyházmegye területén a Jézus Krisztustól hallott Evangélium fényében az egyéni és a közösségi lehetőségeket és szükségleteket megvizsgálva alakítsuk ki lelkipásztori célkitűzéseinket, cselekvésünket. Mindezek alapján indokoltnak látszott egy egyházmegyei terv elkészítése, ami lelkipásztori munkánkat irányítja.
Ennek részeként, az elmúlt években kialakításra kerültek a központi plébániák. A Plébániai Tanácsosok Testületének Szervezeti és Működési Szabályzata megteremtette a plébániai közösségek önmagukról való gondoskodásának a kereteit. Az átvett új intézményekkel a lelkipásztori feladatok kiemelt területét, a katolikus oktatást és nevelést biztosítjuk. Az iskolai hittanoktatás teljes körűvé válásával az evangelizáció újabb területén szolgálnak katekétáink. Az evangelizáló turisztikai tevékenység új lehetőséget ad arra, hogy sok-sok érdeklődő ember számára tárjuk föl a hit kapuját. Így várjuk őket Székesegyházunkba; Máriagyűdre, a megújított ősi kegyhelyünkre; Bátára, a Szent Vér zarándokhelyre; vagy Püspökszentlászló imádsággal átitatott csendességébe.
A papság, a katekéták, az igeliturgiát végzők, a katolikus iskolák pedagógusai számára évek óta szervezett továbbképzések mind olyan témákat érintettek, melyek az Egyházban, Egyházmegyében, közösségben, együttműködésben való gondolkodást voltak hivatottak elősegíteni. De legfőképpen a személyes fejlődésre ösztönöztek.
Hiszen semmilyen intézményi megújulás sem képzelhető el a személyes fejlődés, Krisztusban való növekedés nélkül. Mint ahogyan az imádságban való megerősödés nélkül sem. Ezért újítottuk meg egyházmegyei szinten a plébániai közösségek szentségimádási rendjét is.
A Pécsi Egyházmegye pasztorális terve – helyzetünkből adódóan – a legszükségesebb és egyben az elengedhetetlen feladatok meghatározására, az azokra való felkészítésre, és a szolgálatban résztvevők munkájának koordinálására irányul. A lelkipásztorok jól felkészült, lelkes, imádságból élő munkatársak, segítők, önkéntesek nélkül nem képesek elvégezni minden munkát, de nem is csak ők kapták ezt a feladatot. Az Egyház természetének megfelelően minden világi hívő megkapja a Szentlélekben a missziós küldetést, és hozzá azt a képességet, hogy akarjon és tudjon együttműködni a plébániai közösségek javára. Elvetve magunktól a félelem, a panaszkodás, a kicsinyhitűség rossz szokását, akarjunk tenni önmagunk és a reánk bízottak boldogságáért.
Örömmel adom át paptestvéreknek, munkatársaiknak, plébániai közösségeknek ezt a dokumentumot. Kérem mindenki imádságos, s bátor együttműködését!
Bátran tekintünk a jövőbe, mert a Szentlélek nem szűnik meg éltetni bennünket, közösségeinket! Nem szűnik meg mondani, amit Egyházmegyénk cselekvésének jelmondatául választottunk Jeremiás prófétától: „Reményt és jövőt adok nektek!"
Pécs, 2016. Karácsony ünnepén
György püspök
Az ember önmagán nem tud segíteni, de Isten igen, és Isten akar segíteni. A gyermek születése ezt üzeni számunkra, hogy Isten meg akarja menteni az embert. Olyan meghívást fogalmaz számunkra, amelyben növekedni tudunk emberségünkben, fejlődésünkben, kapcsolatainkban és legfőképpen személyességünkben.
György püspök
