Az ország legjelesebb egyháztörténeti kutatói tartanak előadást szeptember 28-29-én a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. A konferencia minden érdeklődő számára nyitott és ingyenes.
A reformáció 500. évfordulójához közeledve fel kell tennünk a kérdést, hogy mi történt a katolikus egyházi társadalommal az azóta eltelt hosszú időszakban. Hová tűnt a késő középkori papság és szerzetesség? Vajon tényleg az oszmán pusztítás tizedelte meg soraikat, a maradékot pedig a protestáns prédikátorok tudása űzte el hivatalaikból, vagy térítette őket az új hit valamelyikére?
A kérdések megválaszolására a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola egyháztörténeti intézete 2016 őszén öt alkalomból álló konferenciasorozatot indított, amelynek első állomásán a 16. századi változások jellemzőit tekintették át az előadók. A tanulmányokból impozáns kötet készült, amelyből kiderül, hogy a szerzetesi intézményhálózat kifejezetten jó állapotban volt a mohácsi csata idején, a század első prédikátorai továbbra is Krakkó és Bécs egyetemeit látogatták előszeretettel, nem pedig Wittenberget. A katolikus főpapság pedig a királyság központi kormányszervein keresztül a század végére már növelte is befolyását a mindennapi politikai eseményekre. E kor tehát korántsem olyan sötét, mint ahogy azt a korábbi szakirodalom alapján gondoltuk, a 17. századi egyház nagyon sok esetben támaszkodhatott a késő középkor megmaradt struktúráira.
A kötet bemutatója 2017. szeptember 28-án lesz a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán, egy újabb egyháztörténeti konferencia keretein belül, amelyen - folytatva a megkezdett gondolatmenetet - a magyar katolikus egyházi társadalom 17. századi változásait és jellemzőit tekintik át az ország legjelesebb egyháztörténeti kutatói. A konferencia a nagyközönség számára nyilvános és ingyenes.
 Meghívó (pdf) | [ ] |
