November 7-én tudományos konferenciát szerveztek a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán a kereszténység és a világvallások kapcsolatának teológiai kérdéseiről.
Bár Magyarország történelmi és társadalmi körülményei miatt a világvallások kérdése nem áll előtérben a hazai teológiai gondolkodáson belül, nemzetközi téren évtizedek óta terjedelmes viták folynak a kérdésről.
A vallásteológia Magyarországon nagyrészt ismeretlen kérdéskört jelent, a terület meghatározó szerzői nem olvashatók magyarul. Ezért különösen jelentős, hogy a hazai érdeklődők tájékoztatására a terület kiemelkedő tekintélyei, az angol Gavin D’Costa, a német Klaus von Stosch és az ebből az alkalomból Rómából visszatérő Patsch Ferenc vállalkoztak. A teológiai szempontokat Bakos Gergely történeti áttekintéssel egészítette ki.
A konferencia bevezetéseként a résztvevők kérdésekkel fordulhattak az előadókhoz. A két órán keresztül fejtegetett válaszokban az előadók személyes tapasztalatai éppúgy megjelentek, mint a vallások közötti kapcsolat világméretű összefüggései, a vallásközi helyzet lelkiségi dimenziói és a vallásteológia jelenlegi helyzete.
A konferencián elhangzott előadásában a terület immár három évtizede kiemelkedő tekintélyének számító, indiai származású Gavin D’Costa felvázolta a II. Vatikáni Zsinat vallásokkal kapcsolatos álláspontját, és a zsinat óta eltelt időben megjelent tanítóhivatali állásfoglalások tartalmát. Rámutatott arra, hogy mennyire gondos körültekintést igényel a hivatalos dokumentumok értelmezése, hiszen a megnyilatkozások sokrétűsége még a szakértőket is gyakran meglepi. D’Costa külön figyelmet szentelt a katolikus egyház és a zsidóság kapcsolatának, amely teológiai szempontból még a világvallások kérdésénél is összetettebb.
A német Klaus von Stosch az úgynevezett komparatív teológia programját mutatta be, amely arra törekszik, hogy a többi vallás valódi mivoltát megismerve ki tudja domborítani a kereszténységnek azon elemeit, amelyeket hajlamosan vagyunk túlságosan magától értetődőnek tekinteni, vagy egyenesen háttérbe szorítani. Gyakorlati szempontból a komparatív teológia a vallások közötti békét igyekszik előmozdítani, amelynek feltétele, hogy pontosan lássuk a vallásokat összekötő hasonlóságokat és a vallásokat elválasztó különbségeket egyaránt. Klaus von Stosch előadása azért is különlegesnek számított, mert ezt a fajta teológiát Európában szinte egyáltalán nem művelik.
Patsch Ferenc a személyes hit érettségének fejlődését, és a világvallásokkal szemben kialakított viszonyt állította párhuzamba egymással. Annak alapján, ahogyan Aquinói Szent Tamás megkülönbözteti a szeretetben és a hitben kezdőnek, haladónak és tökéletesnek számító keresztényeket, három csoportba sorolta a hit fejlődésének valláspszichológiai szakaszait, és minden egyes szakasznál bemutatta, hogy a többi vallás megítélése miként függ össze a kereszténység lényegének egyéni elsajátításával.
Bakos Gergely a reneszánsz világába kalauzolta vissza a hallgatóságot, abba az időszakba, amikor Konstantinápoly török elfoglalása után az európai keresztények sokkos állapotban voltak kénytelenek szembenézni a vallások egymáshoz fűződő viszonyával. Bakos Gergely betekintést nyújtott abba, hogy Pico della Mirandola és Nicolaus Cusanus miként próbálta megérteni az iszlámot és a zsidóságot, s eredményeit miként ágyazta be egy sajátos teológiai értelmezésbe.
A konferenciát a közönség kérdései és reflexiói zárták le. A hallgatóság még sokáig beszélgetett többek között arról az előadókkal, hogy a keresztények tanulhatnak-e bármit más vallásoktól, megismerheti-e egyáltalán egyik vallás a másikat, és veszélyezteti-e a keresztény önazonosságot a más vallások iránti elkötelezett érdeklődés.
Fotó: Vértesi Lázár
