Taizé-i találkozón vettek részt a PécsiKatifi fiataljai Bázelben tavaly decemberben. A félszáz ifjú zarándok azért kelt útra, hogy a keresztény fiatalok között minél több szálon kialakulhasson a kapcsolat.
A taizé-i közösséget 1940-ben alapította a svájci Roger testvér, aki egy betegségből felépülve a második világháború menekültjein akart segíteni. Egyre többen csatlakoztak az eredeti közösséghez, így 1953-ban megszületett a taizé-i regula. A rend azóta is működik, a testvéri segítségnyújtással a béke hirdetői világszerte. A magával ragadó szellemiség évről évre több fiatalt hív Taizébe, ám Roger testvér fontosnak tartotta, hogy ne mozgalom szerveződjön a közösség körül, hanem a közösség arra hívja a találkozók résztvevőit, hogy hazatértük után éljék meg otthon azt, amit a találkozókon megértettek az Evangéliumból.
2017 decemberének utolsó napjaiban a Pécsi Egyházmegye Ifjúsági Referatúrája részt vett a bázeli Taizé-találkozón. A fiatalok a több mint ezer kilométeres buszút során a hosszú beszélgetések alatt még erősebb közösséggé váltak. Bázel, a zarándoklat végállomása, három ország találkozásánál fekszik, jól szimbolizálja azt a kulturális sokszínűséget, ami a taizé-i lelkületre jellemző. A pécsi résztvevőket 3-10 fős csoportokban családoknál szállásolták el.
A legtöbb zarándok számára sokáig emlékezetes marad a fogadócsaládok odaadó kedvessége, hiszen megható élmény, ahogy ismeretlenül megosztották otthonukat a fiatalokkal, és a találkozó idejére befogadták őket az életükbe. A közös reggeli imák helyszíne a helyi egyházközség volt, délben Bázel városának templomai teltek meg a zarándokokkal, este pedig a több mint 15 ezer résztvevő együtt imádkozott a város stadionjában. Az esti imák alkalmával Alois testvér (aki az alapító Roger testvér halála utána a taizé-i közösség vezetője lett) elmélkedéseiben az örömre irányította a figyelmet: arra kérte a résztvevőket, keressék az öröm forrásait, osztozzanak mások örömében és megpróbáltatásaiban, hallják meg azt, ha valaki segítségre szorul. Mesélt személyes találkozásainak tapasztalatairól, amiket az üldözött és szegény országokban élő keresztény testvérekkel élt át. Beszélt az ő nehézségeikről, és arról az örömről, amit mindezek ellenére átélnek.
„Az öröm békés bizonyosság abban, hogy az életnek értelme van. Az evangéliumi öröm abból a bizalomból fakad, hogy Isten szeret bennünket. Távol áll a hangos ujjongástól, amely közben hátat fordít korunk kihívásainak. Ez az öröm még érzékenyebbé tesz minket.” – mondta Alois testvér.
A pécsi zarándokok egyike így foglalta össze az utat: „Az öt imádságosan együtt töltött nap után fáradtan, de lélekben gazdagabban indultunk haza. Magunkkal hoztuk a helyiek őszinte szeretetét, azt a közösségi élményt, amit a 15 ezer együtt imádkozó fiatallal egységben tapasztalhattunk meg, és a hálát az ajándékul kapott örömökért.”
Fotó: taize.fr
