Április 4. Sevillai Szent Izidor emléknapja. A huszadik század utolsó éveiben merült fel először a gondolat, hogy az internethasználók közösségének is szüksége van védőszentre. A katolikus felhasználók az V-VI. század fordulóján élt egyháztanító személyében találták meg a megfelelő patrónust.
Sevillai Szent Izidor 556 körül született a mai Spanyolország területén, jómódú család gyermekeként. Szüleit korán elveszítette, neveléséről bencés szerzetes bátyja gondoskodott. Példáját követve Izidor is szerzetes, majd püspök és Sevilla érseke lett. Ifjú korától különösen érdekelték a tudományok, a korai keresztény írók mellett ismerte az antik költőket, filozófusokat, történészeket, természettudósokat. Életfeladatának tekintette, hogy mindazt a tudást, amely a középkor hajnalán az ember rendelkezésére állt, rendszerezze és átörökítse a következő nemzedékekre. Hosszú évek munkájának gyümölcse Etymologiae című kötete, amely a középkorban a Szentírás után a legnépszerűbb olvasmány volt. A húsz könyvből álló enciklopédia a nyelvtantól a földművelésen át az orvostudományig olyan tudásbázist jelentett a középkor embere számára, amelyről a modernkori embernek valóban a világháló jut eszébe.
Művének második könyve a retorika és a dialektika tudományát, a gondolatok szabatos és logikus kifejtésének művészetét tárgyalja.
A hármas beszédmódról
Csendesen kell mondani azt, ami kevéssé jelentős, fennkölten, ami föltüzel, és mérsékelten, ami átlagos. Ugyanis ez az említett hármas beszédmód: visszafogott, közbülső, fennkölt. Amikor mondandónk nagy jelentőségű, fennkölten kell előadnunk azt, amikor csekély jelentőségű, akkor egyszerűen, amikor pedig átlagos, mérsékelten. Kisebb alkalmakkor ugyanis semmi magasztosat, semmi fenségeset nem kell mondani, hanem egyszerű és prózai módon kell beszélni. Fontosabb esetekben azonban, amikor Istenről, vagy az emberek üdvösségéről szólunk, több odaadást és ragyogást kell fölmutatni. Közepes jelentőségű alkalmakkor viszont, ahol nem az a cél, hogy a hallgató elszánja magát valamire, hanem mindössze, hogy gyönyörködjék, a közbülső, mérsékelt beszédmóddal kell élni. De még ha magasztos dolgokról szól is valaki, akkor sem kell folyvást fennkölten beszélnie, hanem szelíden, ha tanít, kiegyensúlyozottan, ha dicsér vagy kifogásol valamit, fennkölten pedig akkor, amikor mondanivalójának elfogadására buzdítja az ellenkezők lelkét. Abban a beszédfajtában, amely jelentéktelenebb dolgokat tárgyal, az éppen odaillő szavakkal kell élni, a mérsékelt fajtában a választékos, a fennkölt fajtában pedig a szenvedélyes szavakkal.
Szerző: Horváth-Baán Anikó
Forrás: Sevillai Izidor: Etymologiae 2.17 (Heidl György fordítása); A szentek élete
Fotó: Wikipédia
