Május 26. Néri Szent Fülöp liturgikus emléknapja. A 16. századi római lelkipásztor különösen közvetlen, barátságos személyiségének, a szegények és kiszolgáltatottak iránti elkötelezettségének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb szentjeként tartják számon.
Ferenc pápa megnyilatkozásaiban gyakran beszél a barátságról. Arról a szeretetkapcsolatról, amely Jézust a keresztényekhez és a keresztényeket egymáshoz fűzi. Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a barátság egy mély és szent dolog, a hívőknek pedig a barátság mesterévé kell válniuk. Az egyház szentjei közül Néri Szent Fülöp, a XVI. századi római pap különösen is értett a barátkozás mesterségéhez. Louis Bouyer így kezdi az életrajzát: Néri Szent Fülöpről azt tartják, úgy vonzotta maga köré az embereket, ahogy a mágnes a vasat. De hogy valósította meg mindezt? Életének néhány mozzanata gyakorlati példaként állhat előttünk.
Ne várj ellenszolgáltatást
Fülöp úgy tudta maga köré gyűjteni követőit, hogy nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennie ezért. Soha nem manipulálta az embereket, mégis alapítója és vezetője lett egy olyan társaságnak, amely spirituális célok elérését tűzte zászlajára, és amelyben soha nem akart főnök lenni. Barátainak kellett kirángatni őt kis szobájából, ahol élt, és ők beszélték rá, hogy költözzön át az Oratórium nagy épületébe. Amikor először találkozunk valakivel, nem azzal kellene törődnünk, hogy a jövőben hasznos lehet-e nekünk a barátsága. A barátság nem hálózatépítés, hanem a jóakarat felajánlása anélkül, hogy cserébe várnánk érte valamit.
Bánj egyformán mindenkivel
Nehéz egyáltalán nem gondolni arra, hogy egy befolyásos barát jó társadalmi kapcsolatokat is jelenthet számunkra. Valóban kihívást jelent, hogy ne legyünk készségesebbek a tehetős, vagy magas társadalmi pozíciót betöltő emberekkel. Fülöp úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy nem volt hajlandó semmiféle társadalmi megkülönböztetést tenni. Az őt körülvevők között éppúgy voltak nemesek, mint zenészek, utcagyerekek, jó útra tért tolvajok.
Hívd meg barátaidat
A Pinterest korában egy egyszerű vendégség is komoly aggodalom forrása a házigazda számára, aki kétségbe esetten ügyel a sütőben készülő ételre, miközben amiatt aggódik, hogy elég fényesek-e az evőeszközök és makulátlan tisztaság uralkodik-e a házban. Fülöp egy parányi cellában élt, de hatalmas vendégszeretettel hívta magához rendszeresen barátait. Feltehetően soha senki nem panaszkodott amiatt, hogy nem voltak elég szépek a tányérai. Az emberek megismerésének legjobb módja, ha meghívjuk őket saját otthonunkba, időt töltünk velük, és mindeközben nem aggodalmaskodunk amiatt, hogy vajon tökéletes-e a lakásunk és az étel, amit felszolgálunk. Csupán élvezzük az új barátok társaságát.
Vedd észre mindenkiben a legjobbat
Fülöp soha nem tartott senkit érdemtelennek arra, hogy meghívja magához, vagy, hogy baráti köréhez csatlakozzon. Mindenkiben, akivel találkozott, a lehetőséget látta, és nem törődött azzal, mit mondanak róla mások. Többször megfigyelte, hogy a kedvesség váratlan hatást vált ki az emberekből. Volt egy Caesar nevű tanítványa, aki a Róma környéki hegyvidékről költözött a városba. Műveletlensége miatt Fülöp viccesen gyakran szólította „barbár”-nak, de minden esetben tisztelettel és barátságosan bánt vele. Caesar Baronius végül bíboros, kora egyik leghíresebb egyháztörténésze lett. Fülöp az ítélkezés helyett időt szánt arra, hogy megértse, és meglássa a jót mindenkiben, akivel élete során találkozott.
Szerző: Horváth-Baán Anikó
Forrás: Aleteia.org
