Június 4. Pannónia egyik legismertebb szentjének, Szent Quirinusnak ünnepe. Sziszek városának első püspöke 309-ben szenvedett vértanúhalált, a hagyomány szerint Savariában, a mai Szombathely területén.
Pannónia egyik legjelentősebb városa volt a mai Horvátország területén található Siscia (horvátul Sisak, magyarul Sziszek), amely a 3. század végén lett Savia tartomány székhelye. A városban virágzott a gazdaság, a kultúra és a művészet, és a 284-ben megalakult püspökség központja lett. Első püspöke Pannónia egyik legismertebb szentje, a később mártírhalált halt Quirinus volt. A szent püspök üldöztetéséről és vértanúhaláláról a VI. századi Martyrologium Hieronymianumban részletes leírás maradt fenn. A szenvedéstörténetből tudjuk, hogy Quirinus püspök is a Diocletianus császár idejében zajló keresztényüldözés áldozata lett. Miután tudomására jutott, hogy elfogatóparancs van érvényben ellene, elmenekült Sisciából. Menekülés közben azonban elfogták és próbálták rávenni, hogy tagadja meg hitét, és áldozzon a pogány isteneknek. A püspök ezekkel a szavakkal válaszolt: „Én nem hallgatok a te császáraid parancsára, mert istentelen és Isten törvényével szemben követeli Krisztus szolgáitól, hogy a ti isteneiteknek áldozzanak. Én pedig nem szolgálok nekik, mert semmik. Az én Istenem ellenben, akinek szolgája vagyok, ott van az égben, a földön és a tengeren és ott van minden helyen. Följebbvaló pedig mindeneknél, mert mindent magában foglal, hiszen általa lettek mindenek és őbenne vannak mindenek.” Quirinus állhatatosan kitartott hite mellett, nem volt hajlandó a pogány isteneket imádni, ezért megkínozták, majd börtönbe zárták, ahol megtérítette a Marcellus nevű börtönőrt. A csodás eseményt így írja le a szenvedéstörténet: „Éjszakának idején pedig nagy fényesség támadt a börtönben. Mikor ezt meglátta Marcellus, a foglyok őre, kinyitotta a tömlöc ajtaját és Szent Quirinus püspök lába elé vetette magát, könny hullatva mondván: Könyörögj érettem, uram, mert hiszem, hogy nincs más Isten, hanem csak az, akit te imádsz. Szent Quirinus püspök pedig sokáig buzdította őt és megkeresztelte a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”Az idősödő főpásztornak három nappal később már Savariában, Pannónia helytartója előtt kellett számot adnia hitéről és az előző napok eseményeiről. Tanúságtétele eredményeként megkapta a halálos ítéletet: malomkővel a nyakában a Gyöngyös-patakba vetették. Az elbeszélésből azt is megtudjuk, hogy testét végül a soproni kapu közelében fekvő bazilikában temették el, de a birodalom hanyatlását és a barbár népek betörését követően ereklyéit tisztelői Rómába vitték magukkal.
Forrás:
-
Balogh Albin: Pannónia őskereszténysége, Pannonhalma, 1931. pp. 29-31.
