Az egykor a Székesegyház homlokzatán álló homokkőből készült apostolszobrok tavaly kerültek vissza a Dóm közelébe a Szent Mór Iskolaközpont udvaráról. A nyugati bejárat előtt húzódó Gosztonyi-kőtár nemcsak kiváló kiállítóhelyet biztosít, hanem az időjárással szemben is védi az apostolszobrokat.
Az idei egyházi évben az apostolok liturgikus emléknapján Bartalits Mihály 1846 és 1855 között készült szobrainak bemutatásával idézzük fel Jézus tanítványainak történetét, július 3-án Tamás apostolét.
Tamás személyiségéről elsősorban János evangéliuma alapján alkothatunk képet. Az evangélista különösen nagy figyelmet szentel az apostol alakjának, az ő elbeszéléséből ismerjük meg a történetet, amely szerint Tamás kétkedve fogadta az apostolok tanúságtételét Jézus testi feltámadásáról. (vö. Jn 20,24) Apokrif iratok szerint Jézus mennybemenetele után Tamás Indiába ment téríteni. India nyugati partvidékén sikeres missziót hajtott végre, Dél-Nyugat Indiában a mai napig nagyszámú keresztény közösség él, akiknek őseit a hagyomány szerint Tamás térítette meg. Bartalits ábrázolásában az apostol jobbjával lábfejei közé helyezett lándzsára – vértanúhalálának eszközére – támaszkodik. Tamás másik attribútuma is látható a szobron: tunikáját öv fogja körbe. Tamás ugyanis nemcsak Krisztus feltámadásában, hanem Mária testének mennybevételében is kételkedett, aki bizonyságul az övét küldte el Tamásnak.
Szerző: Horváth-Baán Anikó
