A hagyományokhoz híven ezen a nyáron is szervezett tábort a Pécsi Egyházmegye papnövendékei számára. Idén az orfűi Szent Márton Vendégházban gyűltek össze a kispapok augusztus utolsó napjaiban, a szemináriumi beköltözés előtt. Mihovics Szebasztián papnövendék beszámolóját közöljük.
A szemináriumi beköltözés előtt a nyár utolsó napjai még lehetőséget adtak nekünk arra, hogy találkozzunk egymással, megosszuk élményeinket, tapasztalatainkat, hogy ki merre járt. A Pécsi Egyházmegye kispapjai a szemináriumban is mindig nagyon jó közösséget alkotnak. De ez a pár nap kicsit más volt, ezúttal „otthon” voltunk.
Szokás, hogy a kispaptábor keretein belül vendégelőadókat is hallgatunk. Ezúttal, az első napon Bacsmai László mohácsi esperes látogatott el hozzánk, aki megosztotta velünk hivatásának történetét. Elmesélte életének főbb szakaszait, a győri szeminarista évektől kezdve egészen mostanáig. Többek között megosztott velünk egy kedves gondolatot, amelyet régen az egyik tanára mondott neki: „Ahhoz, hogy pap legyél, három dolog szükséges: Hogy te akard, a hívek akarják, és a Jóisten is akarja.” Az esti szentmisében Laci atya a papság és a közösség fontosságáról beszélt nekünk: „Törekedjetek a szemináriumban ne csak egymás mellett, hanem közösségben is élni. Ne legyen a szemináriumnak nőtlen szálló jellege. Emlékezzetek arra, hogy van egy közös cél, ami összeköt benneteket.” Laci atya rávilágított arra, hogy bár mindannyian külön utakról érkeztünk, mégis mindannyiunknak egy a célja: Jézus követői akarunk lenni. Fontos, hogy a papi közösséget majd a szemináriumból való kikerülésünk után is őrizni tudjuk. Laci atya a következőket mondta nekünk ezzel kapcsolatban: „Valahol a papnak is fel kell oldódni, és keresni kell olyan papi közösséget, ahol tag vagy, ahol nem úgy tekintenek rád, mint a plébános úrra, akinek mindig kell mondani valami okosat.”
A második nap lehetőséget adott arra, hogy személyesebb keretek között is találkozhassunk főpásztorunkkal, aki készségesen mesélt nekünk a Pécsi Egyházmegyében jelenleg folyó munkákról, a Világegyház helyzetéről, és egy kicsit megismertette velünk az Egyház intézményes arcát. Mesélt a világban jelenleg folyó küzdelmekről, a politika, média és Egyház kapcsolatáról. Beszélgettünk még egyházmegyénk csökkenő papságáról, a hivatásokról, a központi plébániákról, illetve sok olyan lelkipásztori feladatról, amely majd a jövőben vár ránk. A délelőtti szentmisét Püspök atya értünk -kispapokért- ajánlotta fel, illetve újabb hivatásokért is imádkoztunk, hogy legyenek olyan fiatalok, akik meghallják szívükben Krisztus, hívó szavát. Délután egy rövid túra keretében ellátogattunk a szomszédos Abaligetre, ahol Hóbár Csaba, világi lelkipásztori munkatárs fogadott bennünket egy finom vacsorával, illetve beszélt nekünk munkájáról.
Az utolsó nap reggelén Nyúl Viktor pasztorális helynök látogatott el hozzánk, akivel az egyházmegye pasztorális tervéről beszélgettünk. Viktor atya mesélt nekünk személyes életéről, családjáról, hivatásának alakulásáról, a szemináriumi évekről, papságáról, és azokról a feladatokról, amelyek most előtte állnak. A jó hangulatú beszélgetés közben kérdések és javaslatok fogalmazódtak meg bennünk a hivatásgondozással kapcsolatban. Ötleteinket és észrevételeinket Viktor atya nagy örömmel fogadta. Fontos, hogy a hivatásra készülők tudjanak meg többet a mi életünkről, tudjanak esetleg találkozni is velünk, és legfőképpen tudjanak kihez fordulni kérdéseikkel.
A tábor végét közös zsolozsma, adoráció után az ebéd zárta. Itt reflektáltunk a tábor eseményeire, az előadásokra, és hálát adtunk az elmúlt napokért. Köszönet Dallos Tamás hivatásgondozó referensnek a szervezésért, a jó hangulatért, és mindazon munkájáért, amellyel ezeket a napokat széppé tette számunkra.
Fotó: Loósz Róbert
További képek az eseményről itt.
