Idén, a karácsonyi időszakban Jézus születésének történetét a pécsi székesegyház altemplomába vezető déli lejárat domborművein keresztül idézzük fel. A templom legkiemelkedőbb emlékei közt találkozhatunk az altemplom lejáratait díszítő 12. századi domborművekkel, amelyeknek maradványait ma a Dóm Kőtárban őrzik.
Ezek páratlanul gazdag díszítése minden bizonnyal az altemplom jelentőségével függ össze, amely Közép-Európa legnagyobb kriptája: valószínűsíthető, hogy itt őriztek számos, a környező ókeresztény sírkamrákból fennmaradt ereklyét.
A kőképek jelenlegi formája, amely hűen tükrözi a domborművek eredeti szépségét és változatosságát, Zala György, a budapesti Hősök tere szobrait alkotó művész keze munkáját dicséri. A román díszítőművészetre és a korban gyakori ún. biblia pauperum ábrázolásokra jellemzően az egyes jelenetek nincsenek elválasztva, csupán a kompozíciók egysége sejteti egy-egy új jelenet kezdetét. Noha a figurák a román stílusra jellemzően kissé aránytalanok és merevek, rendkívül részletes kidolgozottságról tesznek tanúbizonyságot, s ötletes, egyszerű, mégis különleges megformálásuk magával ragadja és elbűvöli megfigyelőit. A következő tíz napon egy-egy jelenet leírását, valamint a kapcsolódó szentírási szakaszt tesszük közzé. Az összeállítást Mohay Réka készítette.
Angyali üdvözlet
A Jézus életét ábrázoló domborművek sora az angyali üdvözlettel kezdődik. E jelenet, mely az egyházi művészet kedvelt témájává vált, Lukács evangélista leírásában olvasható: Gábriel angyal tudatja Máriával Istennek a rá vonatkozó tervét a Megváltó világra hozásában. Az angyal és Mária kezében egyaránt a középkori ábrázolásokon gyakran megjelenő ötletes megoldás, egy-egy mondatszalag látható, melyek mintegy korai „képregényként”, a Lukács-evangéliumban elhangzó párbeszéd első és utolsó sorait idézik: „Ave gratia plena” („Üdvözlégy, kegyelemmel teljes”), áll Gábriel mondatszalagján. Mária válasza pedig: „Ecce ancilla Domini” („Íme, az Úr szolgálóleánya”). Robert J. Karris, a lukácsi szöveg ferences kommentátora kiemeli, e jelenetben Mária hite központi szerepet kap, így festi meg az evangélista a Szűzanyának, mint minden hívő példaképének portréját – e példaértékű hit megnyilatkozása fejeződik ki Mária szavaiban. Hozzáteszi, „a názáreti Mária a hívő és szolgáló mintaképe, aki teljes szívvel beleegyezik Isten tervébe, és előfutára Lukácsnál azon »semmirevalók« társaságának (nők, bűnösök, kisemberek), akikről senki sem tételezné fel, hogy Isten kinyilatkoztatására igenlően válaszolnak”.
Érdekes megfigyelnünk a képen, hogy az angyal, Máriával ellenben mezítláb érkezik – ez, valamint szárnyai utalnak Gábriel nem emberi voltára. Petrovich Ede e képek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, „milyen meleg szeretettel simítja, szépíti a művész Mária vonásait”. Megjegyzi, itt az első ábrázoláson még ijedtséggel vegyes töprengés és alázat fedezhető fel a Szűzanya arcán.
Jézus születésének hírüladása (Lk 1,26-38)
„Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen«. Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.”
Felhasznált irodalom
DIÓS István (szerk): Magyar Katolikus Lexikon
GÁRDONYI Máté: Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe, Jel, Budapest, 2012
HEIDL György – RAFFAY Endre – TÜSKÉS Anna (szerk.): Echo simul una et quina. Tanulmányok a pécsi székesegyházról. Kronosz, Pécs, 2017
KARRIS, Robert J.: Lukács evangéliuma, In: Jeromos bibliakommentár, Letöltve
PETROVICH Ede: Pécsi székesegyház. Pécs, 1956
