Aprószentek napjára nemrég, december 28-án emlékezett egyházunk. A lejárat domborművei közül a következő jelenet ehhez kapcsolódik. Heródes hallott ugyanis a messiáskirályról szóló jövendölésekről, s arról is, Betlehemből várják érkezését. Mikor pedig értesült róla, a bölcseknek fényes csillag jelzi Krisztus születését, hatalomféltés lett úrrá rajta.
Mivel azonban a bölcsek nem tértek vissza, hogy beszámoljanak, pontosan hol is található a Gyermek, így azt a drasztikus megoldást választotta, hogy minden kétéves kor alatti fiúgyermeket megöletett a Megváltó szülővárosában – rájuk emlékezünk Aprószentek napján.
Korábban már említésre került Petrovich meglátása, miszerint a kegyetlenség láttán – országalmáját továbbra is magához szorítva – maga Heródes is megriad utasításának szörnyű következményein, de ekkor már késő változtatni elhamarkodott rendeletén. A megcsonkított kicsinyek kissé groteszk, tragikomikus látványt nyújtva jelennek meg. Az ábrázolás ennek ellenére meghökkenti és elgondolkodtatja szemlélőit: azt mutatja meg, mire képes a hatalomhoz és a személyi kultuszhoz görcsösen ragaszkodó öntelt hiúság, milyen elképzelhetetlen borzalmakhoz vezethet, amikor kicsinyes hatalomféltésünk mellett már semmi sem drága a szemünkben, semmi sem ér annyit, hogy ne tartanánk feláldozhatónak. Megfontoltságra is int e jelenet, jelezve, tetteink visszafordíthatatlan következményeire egy átgondolatlan, dühből meghozott döntés után gyakran túl későn döbbenünk csak rá.
Heródes értesül Jézus születésének híréről és nyugtalanság fogja el (Mt 2,1-8)
„Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: »Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.«Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt felelték neki: »A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
‘És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek’«. [Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2]
Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.«”
Heródes megöleti a kisdedeket Betlehemben (Mt 2,16-18)
[Az előző jelenet kapcsán már szó esett róla, hogy az evangélium szerint a bölcsek nem mentek vissza Heródesnek jelenteni a Gyermekről, álmukban ugyanis intést kaptak, ne így járjanak el, ezért másik úton tértek haza.]
„Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott:
»Hang hallatszik Rámában,
nagy sírás és jajgatás:
Ráchel siratja fiait,
és nem akar vigasztalódni,
mert nincsenek többé [Jer 31,15]«”.
Felhasznált irodalom:
PETROVICH Ede: Pécsi székesegyház. Pécs, 1956
