Február 26-án értekezletet tartottak a Pécsi Egyházmegye oktatási intézményeiben szolgáló püspöki biztosok.
Ez a találkozó az a fórum, ahol az iskolákban, óvodákban is jelen lévő plébánosok az aktuális teendők mellett tapasztalataikat, sikereiket, nehézségeiket is megoszthatják Udvardy György megyéspüspökkel, Tóth László közoktatási főmunkatárssal, valamint Nyúl Viktor pasztorális helynökkel. Ez alkalomból kérdeztük Bacsmai László mohácsi plébánost.
Mi a püspöki biztosnak, iskola biztosnak a feladata?
Ahogy a titulus is jelzi, minket a püspök úr nevezett ki. Általában a helyi plébánost nevezi ki azon a településen, ahol katolikus intézmények vannak. Nálunk, Mohácson két katolikus iskola és két katolikus óvoda van. Azt hiszem, az egyházmegyében máshol nincs ilyen nagyarányú gyermeklétszám, ami a katolikus egyház fennhatósága alá tartozik. Itt Mohácson az iskolás korú gyermekek 40 százaléka jár hozzánk. Igazából a püspöki biztos feladata, hogy helyi szinten próbálja a katolikus hitet, a katolikus nevelést elmélyíteni. Egyrészt a tanárokkal, az igazgatókkal való kapcsolattartásban, illetve lelkinapok szervezésében merül ez ki, amiket adventben és nagyböjtben szervezünk, de kirándulásokon is részt szoktunk venni, ami kicsit kötetlenebb. Emellett találkozókat szervezünk a szülőkkel. Én a lazább találkozásokat is ki szoktam használni, mint például a farsangi bálok. Ott is jelen vagyok, elérhető vagyok. Tudunk ismerkedni, beszélgetni. A végére hagytam a feladat legfontosabb részét, a gyerekekkel történő foglalkozást. Én azt vallom, hogy a püspöki biztosnak legalább egy osztályt vagy csoportot kell tanítania. Egyrészt, hogy legyen kapcsolata az iskolával, másrészt, hogy a gyerekeket is ismerje, főleg a mai gyermekeknek a gondolkodását, magatartását. Ha én a 28 évvel ezelőtti tapasztalatomra támaszkodnék, hogy milyenek voltak akkor a gyerekek és milyenek ma, akkor nem érteném meg a hitoktatókat, hogy milyen problémákkal küzdenek. Akkor még nem kellett például azzal küzdeni, hogy „rakd el fiam azt a mobilt” mert nem voltak ilyen készülékek. Ez a három dolog az iskola biztos feladata: kapcsolattartás a tantestülettel, a szülőkkel, illetve, a legfontosabb: foglalkozás a gyerekekkel.
Tehát az iskolában és a plébánián is tanítja a fiatalokat, felkészíti őket a szentségek vételére. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Nálunk úgy van, hogy a gyerekek nagyobb része, akik szentségekhez járulnak, azok katolikus iskolából kerülnek ki. Kisebb létszám az, akik az állami iskolákból. Nekik külön plébániai hittan van, amit a hitoktatók végeznek. Mi csak olyan szempontból kapcsolódunk be, hogy amikor lelkinapok vannak, akkor gyóntatást, elmélkedést tartunk. A felnőtt katekumenátust szervezem én még a plébánián. Fontosnak tartom, hogy azt pap vezesse a befogadó csoporttal együtt.
Hogy látja papként, mi fontos a nevelésben, a tanításban?
Ezekben az iskolákban nagyon fontos, hogy következetesen és szeretettel neveljünk. Érezzék a gyerekek, hogy szeretjük őket, de legyen ott a következetesség. Ez a szülőknek is nagyon fontos, mert ahol nincs meg a következetesség, nincs meg, hogy a gyerek mihez alkalmazkodjon, akkor nem tud fejlődni. Ha egyik nap mindent szabad, mert akkor jó kedve van az anyukának, másnap meg semmit, mert rossz kedve van, az rossz nevelés. Ugyanígy szerintem a katolikus intézményeknél is fontos a következetesség, hogy mindig szeretve neveljük őket, jó példával a krisztusi életre. Ehhez pedig az kell, hogy első sorban a szülők, másodsorban pedig a katolikus intézményekben tanító tanárok is megtegyék azt a lépést a maguk részéről, amit nekik meg kell tenni. Egyszer elmondtam, azt hiszem az adventi lelkinap után, hogy igazából mindenkinek a maga szintjén kell megtennie a lépést. És azóta vagy hárman jelentkeztek, hogy szeretnék a házasságukat rendezni, a maguk szintjén szeretnék megtenni a lépést. Hát nagyon örültem neki.
Miért éri meg Ön szerint egy szülőnek katolikus oktatási intézménybe íratni a gyerekét?
Ha azt mondanám, azért, mert én is katolikus iskolába jártam, az lenne a legegyszerűbb. De akkor azért a kommunizmusban összesen hét iskola volt, talán ebből négy fiú és a többi lány. Én magam is katolikus nevelésben részesültem és azt láttam, hogy a hit és az élet nem választható el egymástól. Míg a hittanórán a hitoktató bemegy az órára, ott csak az az egy óra szól arról. A katolikus intézményekben akkor is a Jóisten van a háttérben, ha matematika vagy földrajz óra van. Tehát nemcsak a hittanórán lehet Istenről beszélni, hanem az élet minden percében ott van, az iskolai keretek között is.
A világi iskolákban nagy kérdés a szülőknek, hogy hittant vagy etikát válasszanak. Ön papként hogy látja ezt a kérdést?
Ez azoknak nagy kérdés, akik nem kereszteltették meg a gyermeküket. Akik megkereszteltették a gyermeküket, azok akkor eldöntötték. Azoknak ez nem kérdés! Akkor elhangzott a kérdés, hogy „vállalod-e a gyermeket keresztény nevelését?” És ha azt mondta volna, hogy nem, akkor nem kereszteltük volna meg. De mivel azt mondta, hogy igen, vállalta a keresztény nevelést, amibe a hittan is beletartozik. Én már akkor el szoktam ezt mondani, amikor még meg sem született a gyermek, a jegyes oktatáson. Már ott is kérdezzük, amikor még ott sincs a gyerek, hogy vállalja-e. Igazából a katolikus szülőknek, ha most csúnyán szeretném mondani, akkor kutya kötelességük a hittant választani a „pogány hittan” – ahogy az egyik atya nevezte az etikát – helyett.
Az iskola- és óvodaválasztás előtt álló szülőknek áprilisban kell gyermekeiket a következő tanévre az intézményekbe beíratni. Az általános iskolai beiratkozások pontos dátumát hamarosan közzéteszi a Kormányhivatal, ehhez az időponthoz fognak igazodni a Pécsi Egyházmegye fenntartásában működő iskolák is.
Az óvodai beiratkozások idén április 23-án és 24-én lesznek.
A Pécsi Egyházmegye köznevelései intézményeiről hasznos információk itt találhatók.
Fotó: Harasztovics Arnold
