Ötven évvel ezelőtt, 1969 januárjában lett a Pécsi Egyházmegye püspöke Cserháti József. Jelentős teológiai-irodalmi hagyatékának részét képezi Mindennap együtt az Úrral című háromkötetes műve, amelynek célja a liturgikus év felépítése és tartalma alapján átláthatóvá tenni az evangélium üzenetét úgy, hogy a benne rejlő üdvösségtörténeti közlések értelmét több oldalról megvilágítja.
Az idei nagyböjtben vasárnaponként az egykori pécsi püspök által javasolt teológiai gondolkodók elmélkedéseit tesszük közzé.
„A tömeg hangos szóval üdvözölte: Áldott legyen királyunk, ki az Úr nevében jön!” A sokaságból néhány farizeus figyelmeztette: „Mester! Hallgattasd el tanítványaidat!” Jézus leszegezte: „Mondom nektek: ha ezek hallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”(vö. Lk 19,39-40)
Ha ezt az ünnepet jól megértjük, egész lényünket boldogan befolyásolja. Kóstolót kapunk az ünnepek öröméből. Járásunk szinte ruganyosabb, tekintetünk ragyogóbb, sőt még alakunk is, mintha magasabbnak tűnne. Ami tegnap nehezünkre esett, ma mintha könnyebben menne. Ami tegnap borús, homályos volt, ma mintha fény esne rá. Ami reménytelennek tűnt, érdemesnek véljük megkísérelni. Ha engedjük, ünnepeiden át bevonulsz mihozzánk is, mint virágvasárnap Jeruzsálembe.
Az elmélkedés a Krisztus az én életem című kötetből származik. Alfred Hoppe (1869-1929) osztrák pap, lelki író élete utolsó éveiben írta azt a hatkötetes művet, amely elsősorban szerzetesnők számára készült és elmélkedéseket tartalmaz, az alcím tanúsága szerint „különös tekintettel Krisztus életének drámai és lélektani jelenségeire”. Magyar nyelvre Ruzits Mária Cornelia, az Isteni Szeretet Leányai Társulat szerzetesnővére fordította.
