Tanulhatunk a sérültektől, van szívük és nagyon szeretnek.
Május 6-án elhunyt a fogyatékos gyerekek nagy barátja, Jean Vanier. 90 évesen rákos betegséggel küzdött egy Párizs melletti otthonban. Tengerészeti és egyetemi karrierjéről lemondva egész életét annak szentelte, hogy fogyatékos gyerekekkel együtt legyen, figyeljen rájuk, segítsen nekik és tanuljon tőlük. A bibliai Bárka nevű közösségének tapasztalatán keresztül mára már másként látjuk fogyatékos embertestvéreinket.
A szentszéki szóvivő kedden bejelentette: A Szentatyát informálták Jean Vanier haláláról. A pápa imádkozik érte és az egész Bárka közösségért. Jean Vanier 90 éves volt. Egész életét annak szentelte, hogy reményt nyújtson a szenvedőknek. "Az Evangélium üzenete az, hogy együttérző emberekké váljunk. Ha ez megvalósul, hasonlóvá válunk Jézushoz" - mondotta.
Föld! Föld! Vagyis: gyermek, gyermek! Istengyermek!
Aki találkozott vele személyesen, mindenekelőtt a termetén lepődött meg. Jean Vanier nagyon magas teremtű ember volt, jó fejjel magasabb az átlagnál. Mégis, ez az ember megtanult lehajolni és otthon lenni a kicsik világában, ahol minden más. Felfedezte, hogy tanulni lehet tőlük. Ez a Bárka igazán nagy felfedezése. Fiatalkorában az angol, aztán a kanadai haditengerészet tisztje és így hajós. Hajóját bárkára cserélte be, legénysége sérült gyerekek és segítőik közössége lett és az egészséges felnőtt világnak üzent oda, hogy Föld! Föld! Vagyis: gyermek, gyermek! Isten gyermeke, még ha beteg is, aki az evangélium tudója, aki Jézus Szava nyomán belép az atyai házba és ugyancsak Jézus Szava nyomán bevezet oda bennünket is.
Nem pap, nem szerzetes, de felelős katolikus keresztény
1928-ban Genfben született kanadai szülőktől. Fiatalon a haditengerészet szolgálatába állt, előbb brit, majd kanadai kötelékben. 1950-ben a Lélek indíttatására, ahogy az Evangélium megszólalt neki, lemond katonai karrierjéről és tanulni kezd: filozófiát és teológiát. A torontói egyetem tanára lesz, de úgy látszik, ez a hely is „magasnak” tűnt számára, mert felfedezett egy egészen másik világot, a gyermekekét. Pontosabban Jézus egészen különleges jelenlétét a legkisebb és legelhagyottabb gyerekekben. 1964-ben 36 évesen alapítja meg a Bárka közösségét, majd 1971-ben hozzájárul a Hit és Fény mozgalom létrejöttéhez. Nem pap, nem szerzetes, de felelős katolikus keresztény, hosszú időn át a Világiak Pápai Tanácsának a tagja. 2015-ben, 87 évesen megkapja a Templeton díjat, mely a hit világában az évente kiosztott legmagasabb elismerés. Annyi sok lehajlás után a kicsinyek felé, úgy látszik felnőtt erre a kitüntetésre. Közben barátja lett Teréz anyának, II. János Pálnak…
A mi küldetésünk a találkozás az elutasítottakkal
A mi küldetésünk, hogy találkozzunk a szélsőséges gyengeség világával, a szegénységgel és az elutasított emberek szenvedésével. A Bárka küldetése, hogy örömhírt hirdessen a szegényeknek, hogy „Isten szeret téged”, de azt is hozzá kell tenni, hogy „én is szeretlek téged” és hogy „fontos vagy a számomra”. A bárka küldetése, hogy kicsi házakba befogadja azokat, akik sokat szenvednek és megmutassa nekik, hogy ők értékesek. Az, hogy szeretünk valakit, nemcsak azt jelenti, hogy teszünk érte valami jót, hanem hogy vele együtt vagyunk, vele maradunk, együtt eszünk… Jézus azt tanítja az evangéliumban, hogy a „vendégségbe ne a barátainkat hívjuk meg, hanem a szegényeket , sántákat, vakokat, bénákat”. Ez a boldogság. A mi célunk az, hogy együtt együnk, egy asztalnál, hogy egymás barátai legyünk. Erre figyel a Bárka egész műve: adjunk lehetőséget az asztal melletti életnek, akár ünnepi étkezésnél, akár munkánál vagy imádságnál.
A Bárka a kiengesztelődés helye
Így a Bárka a kiengesztelődés helye, ahol a különféle vallások és kultúrák emberei találkozhatnak és ez a találkozás átalakítja a sérülteket, de éppúgy átalakítja az önkéntes segítőket is. A Bárka végül az ünnep helye is, ahol mindnyájan boldogok lehetünk. A Bárka alapja tehát a kapcsolat, ami átalakítja a mi kapcsolatainkat is, ami aztán jellé válik a világ számára. Mindez annak a jelévé válik, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél és hogy ez a szeretet lehetséges. Mi egy fontos jellé szeretnénk válni a sérült emberek számára, mert van átadandó üzenetünk.
A sérült embereknek szívük van
Ezek a sérült emberek rendkívüli személyek. Nem az értelmük fejlődött, hanem a szívük. Könnyen elfelejtjük, hogy a sérült embereket nagyon sokáig nagyjából úgy tartották, mint Isten büntetését, mint egy szégyent és emiatt nagyon gyorsan zárt intézetbe dugták őket. A Bárka épp az ellenkezőjét mondja, vagyis hogy éppen ők tudnak minket az Istenhez vezetni és arra indítanak bennünket, hogy legyünk emberségesebbek, nyitottabbak és érzékenyebbek. Ez egy örömteli tapasztalat, velük lenni. Öröm, mely Jézus evangéliumából fakad és amit mi azáltal tapasztalunk meg, hogy együtt vagyunk velük és örömmel tanulunk egymástól.
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Forrás: Vatican News
Május 17-én a sérültek számára szervez búcsút a Szűzanya hónapjában a Pécsi Egyházmegye Máriagyűdön.
