Udvardy György pécsi megyéspüspök július 6-án diakónussá szentelte Csullag Gábor és Koósz Roland akolitusokat. A Pécsi Székesegyházba Somberekről, Paksról, Ataláról, Dombóvárról és az egyházmegye más településeiről is érkeztek hívek és papok, hogy együtt ünnepeljenek a Csullag és a Koósz családdal.
A diakónus feladata a Lumen Gentium (a második vatikáni zsinat egyházról szóló dokumentuma) szerint: a keresztség, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma, paraliturgiák vezetése. A misén felolvassa az evangéliumot, homíliát mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik.
Öltözete: alba (hosszú, fehér köntös) és stóla, amelyet a pappal ellentétben nem a nyakában, hanem a bal vállán átvetve és a jobb csípőjén megkötve visel, valamint dalmatika.
Udvardy György pécsi megyéspüspök homíliájában a Lélek működésére való odafigyelésre buzdított. „Bízunk abban - Krisztus tanítása szerint -, hogy az Ő Lelke vezeti az egyházat. Ennek lehettünk tanúi, amikor hallottuk az apostolok cselekedeteinek leírásából a diakónusok kiválasztásának a történetét, és ennek vagyunk tanúi akkor is, amikor az evangéliumban az új borról, és az új tömlőről hallhattunk. Az apostolok feladata, hogy figyeljenek Mesterüknek a tanítására, az Ő általa küldött léleknek a tanítására. Egyben minden kor keresztény közössége számára feladat és példa, a püspök számára, a pap és a hívő nép számára is.”
Örömének adott hangot a főpásztor, látván a jelentkezőket, akikről bebizonyosodott, hogy az egyház szolgálatában akarnak tevékenykedni szentségi rendben és a szentség erejével megerősítve. Ajándék ez az egyháznak –mondta. „Örömmel láttuk a jelentkezést olyan tekintetben is, hogy itt egy sajátos hivatásról van szó. Úgy ítéljük meg, nem a szükség, hanem az ajándék az, ami a szenteléshez vezeti most a testvéreinket, és az egyházmegyénket. Ezt igazolja az is, hogy testvéreink már az elmúlt években is olyan sajátos küldetésnek tettek eleget, akár a hittanoktatásban, akár a liturgia szolgálatában vagy a közösség vezetésében, oktatási intézmény vezetésében, amelyek arra világítanak rá, hogy a közösségben a különféle szolgálatok a Lélek ajándékai. A Lélek ajándéka az is, amikor egy-egy szolgálatot a szentség erejében tud valaki tovább folytatni.” – összegezte.
„Ebben a szentelésben azt is ünnepeljük, a Lélek ajándékaként, hogy testvéreink, akik az állandó diakonátusra vállalkoznak, házas emberként családjukkal együtt kívánják betölteni ezt a szolgálatot. Az egyház ősi szolgálata ez, a szentségi rendben megújítva. Hisszük, hogy itt az egyházmegyében, a most szentelésre kerülő két testvéreink által is, Istennek az üdvösséges ereje hatékonyabban, erősebben tud megjelenni.” – tette hozzá.
A diakónusok megbízást kapnak, hogy szolgáljanak a liturgiában. Ez óriási ajándéknak tartja a püspök. „Milyen óriási ajándék, testvérek, hogy a liturgiába bekapcsolódva találkozhatunk azzal az Istennel, aki találkozni akar az ő embereivel, és minden létünkkel, lényünkkel, törekvésünkkel, örömünkkel, dicsérhetjük és dicsőíthetjük az Istent. Egy-egy szolgálat, egy-egy szolgálattévőnek a szolgálata által, a saját magunk méltóságát is sokkal könnyebben és sokkal sokszínűbben fedezhetjük fel.”
A leendő diakónusok szolgálata új ajándék, amelyért köszönetét fejezte ki a püspök: „Köszönetet mondok személyes elköteleződésetekért, a felkészülésért, a hosszú útért. A formációnak az időt, embert próbáló áldozataiért. Köszönetet mondok feleségeteknek, a családnak, akik támogatnak ebben a hivatásban. Hiszen ahogy a családban, a házasságban a szent szövetség megköttetik, úgy egészen bizonyos, hogy a diakónusszentség, a szentelés is részelteti őket abból az ajándékból és ebből a szolgálatból. Köszönet ezért.” A lélek által új közösség, megújult közösség formálódik, emlékeztetett a püspök és erősebb szolgálatra buzdította a diakónusokat.
A pécsi egyházmegye főpásztora homíliájának végén imára hívott: „Az Isten élteti az Ő egyházát, éltet bennünket, éltetni akarja az ő embereit, a gyermekeit. Most a szentség erejével vezérelve a diakónusok által is. Imádkozzunk ezért.”
A továbbiakban a diakónusok életrajzait közöljük.
Csullag Gábor
1976. augusztus 31-én született Kaposváron. Őt és húgát szülei, nagyszülei vallásosan nevelték attalai otthonukban. Kisiskolás korától itt kezdte a ministrálást, majd felső tagozatos korában bekerült a dombóvári katolikus fiatalok közösségébe. A dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. Tanulmányait a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hittanári szakán folytatta, ahol 2000-ben szerzett diplomát. Ezután a dombóvári Szent Orsolya Iskolaközpontban hittanárként kezdett dolgozni. Ezzel párhuzamosan lakóhelyén, a Kaposvári Egyházmegyéhez tartozó Attala fíliáiban vasárnaponként lelkipásztori kisegítői szolgálatot végzett. 2004-től az attalai plébániatemplom gondnoki feladatait látta el. 2008-ban kántori oklevelet szerzett Kaposváron. Dombóváron és a környék falvaiban gyakran vállalt kántori szolgálatot. 2010-től az újdombóvári Nagyboldogasszony templom kántora. Ugyanebben az évben alapított családot. Felesége, Katalin klinikai szakpszichológus. Házasságukból két gyermek született. 2011-ben Dóra Mária, 2016-ban Zsófia Teréz. 2015-től a Pécsi Egyházmegye alkalmazásában tevékenykedik hittanárként Dombóvár 3 oktatási intézményében. 2016-ban plébánosa biztatására jelentkezett Udvardy György megyéspüspök úrnál diakónusi szolgálatra. Főpásztora a Máriabesnyőn működő országos diakónus-képzőbe küldte. A képzésen 2017-19 között vett részt. A hívást a szolgálatra kisgyermek kora óta folyamatosan érezte. Lassan tisztázódott számára, hogy nem áldozópapi és nem szerzetesi életre hívja az Úr. Felesége házasságkötésük óta folyamatosan támogatja hivatásában.
Jelmondata: „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött.” (Jn 1,9)
Koósz Roland
Pécsett született 1974. december 13-án. Szülei és anyai nagyszülei révén növekedett bele a vallásos életbe. Már elsős korától hittanra járt és ministrált a Pécs-Gyárvárosi plébánián. Hivatása hosszú úton át formálódott. Érettségi után a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben tanult tovább, ahol négy év után úgy döntött, hogy családos emberként szeretne a Jóisten és Egyház szolgálatában élni. 1998-tól hitoktatóként kezdett dolgozni Pécsett, Abaligeten és Orfűn, majd 1999 őszétől nyolc éven át lelkipásztori munkatársként szolgált Dunakömlődön, a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban pedig hittanárként dolgozott. 2007-től egy évre Királyegyházára került, ahol a hitoktatás mellett 11 településen segítette a plébános munkáját. 2008 és 2011 között újra a paksi iskolában tanított hittant, majd 2011-ben Udvardy György megyéspüspök úr a szentlászlói plébániára helyezte 13 falu lelkipásztori munkatársának. A sombereki plébániára 2012-ben került. Itt él jelenleg is feleségével és gyermekeikkel. 2015 óta a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője.
Éppen húsz évvel ezelőtt egy másik úton indult haza, vagyis a végtelen Isten felé. Ezen az úton Ő megajándékozta a hivatásából fakadó szolgálat örömével, feleségével, gyermekeivel és mindezt most teljessé teszi a diakónusi szolgálat megélésével.
Jelmondata: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” (Lk 18,41)
Fotó: Loósz Róbert
További képek az eseményről itt.
