Szeptemberben 11–13-a között Pakson is bemutatták a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) missziós keresztjét. Az ünnepi szentmise a kereszt jelentőségére és vonzására emlékeztette a híveket.
A Jézus Szíve-templomba - bár hétköznap este került sor a szentmisére - a vártál is többen érkeztek, hogy közösségben fogadják a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Missziós keresztjét. Az ünnepi szentmisét Ravasz Csaba atya, a NEK egyházmegyei papi felelőse tartotta paksi paptestvéreivel. A szertartás elején Kutas Attila plébános köszöntötte a híveket, és mindenkit emlékeztetett arra, milyen szép esemény vár ránk a közeljövőben. „Nagy ünnep lesz a Magyar Egyházban! Jövőre a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson azt fogjuk ünnepelni, hogy Krisztus velünk maradt a kenyér és a bor színe alatt.” – majd megjegyezte, okkal örülhetünk egymásnak, elővehetjük a mosolyunkat, hiszen itt vagyunk a missziós kereszt körül. Az ereklyéről később Ravasz Csaba atya osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
A NEK kereszt egyik legfőbb jellemzője, hogy időről időre újabb helyszínen látható, épp úgy elérkezik a Római Szent Péter Bazilikába, mint az egészen kicsi, magyarországi falvak szent épületeibe, vagy a paksi Jézus Szíve-templomba. Ezáltal az eredeti szent kereszt egyik darabaja bejárja az egyházmegyéket. „A Jézusi ereklye sokakat magához vonzott már, és ma este a paksi plébániát, híveket, közösségeket és papokat hívja közel. Krisztusról azt olvassuk a szentírásban, hogy járta a falvakat, a városokat, tanította az embereket, és meggyógyította a betegeket. A missziós kereszt is így jár faluról falura, városról városra. Van, ahol már látták, de olyan hely is akad, ahol még várják és készülnek a fogadására. Ezáltal kifejezetten sok embert hív magához ma is, akárcsak egykor.” – mondta Ravasz Csaba atya, ezt követően azokról a magyar szentekről, boldogokról beszélt, akik egész életük során vonzónak találták a Krisztusi utat, a szűk utat és a kereszt titkából merítettek erőt.
„Mi a vonzó egy keresztben? Vonzó a kereszt? Azt már tudjuk jól, hogy borzasztó kivégzési eszköz, olyannyira, hogy a rómaiak maguk is annak találták. Mégis azt gondolom, nem ellentmondás megfogalmazni, hogy vonzó a kereszt, mert ez nem két fa, amit egymásra tesznek, gyalultan vagy nem gyalultan, simán vagy szálkásan. Számomra ez az ereklye a feláldozott Krisztus. A kereszt nem valami, hanem valaki.” A gondolatébresztő prédikáció számos hasonló kérdést felvetett, kitért arra, milyen fontos szerepe van a >>kiskeresztnek<<, az áldásnak, amit a gyermekek homlokára rajzolnak fel, mikor még nem kapják meg az oltári szentséget, és az atya azt is megosztotta a hívekkel, hogy ifjú korában maga is kapott ilyen jelölést a szüleitől elalvás előtt. Majd felhívta a figyelmet azokra a keresztekre is, amelyekkel úton-útfélen találkozunk, amelyek egy falu határában vagy attól egészen távol, ritkán járt terülteken állnak, és várják az arra érkezőket. „Sok torzult, megrongált kőkereszt áll a templom falain kívül. Ne felejtsük el, hogy ezek Isten végtelen szemetének jelei a világban. Ezért összefogásra és felújításra buzdítok mindenkit, akár úgy, hogy néhány család vagy egy közösség megmozdul.” – mondta, legvégül arra biztatta a jelenlévőket, hogy a szentmise után lépjenek oda az ereklyéhez, és imádkozzanak a betegekért, szeretteikért, adjanak hálát az Úrnak és hozzátette: „Engedjük, hogy ez a kereszt magához vonzzon mindannyiunkat.”
Fotók: Harasztovics Arnold
