A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésünket kívánja elmélyíteni ebben a hónapban az „Örömhírre hangolva” című sorozatunk, ami eucharisztikus gondolatokat tartalmaz a vasárnapi evangélium tükrében.
„Örömhírre hangolva”
Eucharisztikus gondolatok a vasárnapi evangélium tükrében
Évközi 30. vasárnap: Lukács 18,9-14
Jézus a vámos alázatát példának mutatja a hallgatóság számára (Lk 18,13). Hiszen ő nem magasztalja föl önmagát, mint a hivalkodó farizeus (Lk 18,11-12), hanem egyszerű marad, s éppen ezért megigazulva, Istennel kiengesztelődve tér haza (Lk 18,14). Az a Mester mondja el ezt a példabeszédet, aki maga is megalázta önmagát, engedelmes lett a kereszthalálig, s ezért Isten felmagasztalta, s megdicsőítette őt (Fil 2,6-11). Megrendítő Isten Fiának ez az alázata, ami nagyon szépen csillan fel az Oltáriszentség egyszerű színeiben: a kenyérben és a borban. Az örök Ige, aki által minden lett (Jn 1,3), és aki megtestesült, vagyis emberré lett (Jn 1,14), az Eucharisztia törékeny színeiben teljesen, valóságosan és alázattal jelen van. Megengedi, hogy az ember kézbe vegye, megtörje, megegye és megigya őt. Szemléljük az Oltáriszentségben az értünk, törékeny emberekért „gyengévé, szegénnyé” lett Úr Jézust, hogy minket is megerősítsen és gazdagítson (2Kor 8,9)! Hagyjuk, hogy Istennek ez a „gyengesége” és gyengédsége átformáljon bennünket is! Merjünk egyszerűek és alázatosak maradni, hogy az Úr bennünket is felmagasztaljon egykor!
A vámos a bűnbánata jeléül mellét verve így fohászkodik: „Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!” (Lk 18,13). Elismeri ezáltal egyrészt a saját bűnösségét, illetve azt a bizonyosságot, hogy Isten mindig megmarad irgalmas Istennek, akit meg lehet szólítani, s aki irgalommal fordul különösen is a megvetett, meghurcolt, szegény, idegen, menekült, bűnös emberek felé. A szentmise liturgiájának az elején megjelenik a bűnbánattartás alázatos mozzanata is, amit szimbolikusan a mellünket verve fejezünk ki (Lk 18,13). Továbbá a vámos mondatát ismételgetve fontos, hogy szavunkkal és tetteinkkel is kifejezzük a saját bűnbánatunkat. Lassan e sorokat ismételgetve mondjuk gyakran belégzésre: „Istenem”, kilégzésre pedig: „könyörülj rajtam, bűnösön!” (Lk 18,13).
Nyúl Viktor
