Január 6-án, reggel Lápossy Péter iskolalelkész, kisegítő lelkész celebrált ünnepi szentmisét a Szent Mór Iskolaközpont növendékei számára. Prédikációjában több fontos feladatra hívta fel a figyelmet.
„Karácsony ünnepi körében vagyunk, ma Urunk megjelenésére emlékezünk, aki itt van közöttünk a világban, közel hozzánk. Ezt az ünnepet pedig Vízkeresztnek hívjuk, mert ilyenkor szokás, hogy megszenteljük, megáldjuk a vizet, amelyet majd az egész évben használunk. Ez is azt fejezi ki, hogy Isten jelen van közöttünk” – magyarázta Lápossy Péter atya a 8.00 órakor kezdődő szentmisén, amelyen a Szent Mór Iskolaközpont óvodásai, általános iskolás diákjai és gimnazistái voltak jelen. Így az iskolalelkész első sorban arra hívta fel a gyermekek figyelmét, hogy adjanak hálát a szünet elmúltával is.„A téli szünet után gyakran indulnak így a beszélgetések: >>Milyen volt a szünet? Tarthatott volna kicsit tovább.<< Bár még néhány pihenőnap biztos jó lenne, most próbáljuk felidézni, ami jó volt az otthon töltött napokban, és adjunk hálát érte, köszönjük meg mindazt” – mondta Péter atya, majd Máté evangéliumához kapcsolódóan arra biztatta a Szent Mór Iskolaközpont tanulóit, hogy merjenek útra indulni és keressék Istent.
A napkeleti bölcsek.
1Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe 2és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” 3Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. 4Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. 5„Júda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: 6Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” 7Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. 8Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” 9Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10A csillagot megpillantva nagyon megörültek. 11Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. (Mt 2,1-12)
„Ahogy a bevezetőben is utaltam rá, eljött az idő, hogy visszatérjünk az iskolába. Biztosan sokakat foglakoztat, hogy milyen volt a szünet, de arra is fontos odafigyelni, hogy ebben a szünetben volt egy nagyon fontos ünnep is. Tulajdonképpen ezért volt maga a szünet, hogy otthon is ünnepelhessük a karácsonyt, azt, hogy Isten emberré lesz és gyermekként megszületik. Az ünnep alatt jó volt együtt lenni másokkal, meglátogatni a rokonokat, akikkel ritkábban találkozunk, kiszakadni a hétköznapokból. De mi lesz ezután?” – tette fel a kérdést Péter atya, majd arra bátorította a jelenlévőket, hogy engedjék, hadd formálja az ünnep a szívüket. Hiszen a karácsonynak több szerepe van az életünkben, köztük az egyik, hogy formál, ezáltal még nem ér véget a karácsony. „Ha odafigyelünk, látjuk, hogy a két legnagyobb ünnepünket, a húsvétot és a karácsonyt sem csak egy napig ünnepeljük, hanem több napon keresztül. Ezt azért tesszük, hogy legyen időnk megérteni, mit jelent számunkra a következő: Isten itt van velünk. Azt olvassuk az evangéliumban karácsonykor, hogy >>Az Ige testté lett, közöttünk lakott.<< (Jn 1,14) Nem azt olvassuk, hogy itt volt vendégségben, hanem, hogy itt lakott. Nem csak kibérelt egy lakást, hanem vett egyet” – hangzott el a prédikációban, melynek során az is hangsúlyossá vált: hatalmas ajándék, hogy Isten gyermekei lehetünk. „Isten gyermekeinek lenni nagy ajándék! Ha ezáltal megértjük, mit jelent, hogy Isten közel van, akkor az átalakít bennünket. Hisszük, hogy ha tényleg itt van, velünk lakik, akkor az motivál arra, hogy tényleg megtegyük a jót és kerüljük a rosszat. Fontos, hogy Isten nem akkor jön el, amikor már minden rendben van körülöttünk, amikor szépen rendbe tettük az életünket. Isten akkor jön el, amikor szükségünk van rá, és oda jön el, ahol éppen vagyunk.”
„Szűz Mária és Szent József számára tulajdonképpen nem volt olyan szép a karácsony, gyalogolniuk kellett, nem volt rendes szállásuk, egy istállóban kellett aludniuk, ott kellett megszületnie Jézusnak. Tehát ez nem csak egy szép történet, igenis nehéz, de Isten mégis ebbe beleszületik. Így jön el a mi életünkbe is, akkor és oda, ahol éppen vagyunk. Isten olyankor is ott akar lenni velünk, amikor bántott valaki, kicsúfolt valaki” – mondta Péter atya, majd egy személyes üzenettel folytatta homíliáját. „Számomra az idei karácsonynak a legfontosabb üzenete, hogy Isten ott akar lenni, ahol vagyunk. De ha mindig máshol akarunk lenni, akkor nem tudunk találkozni Vele. Ugyanakkor ahhoz, hogy megtaláljuk Istent, nem tudunk csak úgy egy helyben ülni. Amikor a bölcsek meglátták a csillagot, ők is elindultak. Sokszor tenni kell azért, hogy megtaláljuk Istent. Időt kell szánni arra, hogy imádkozzunk, olvassuk a Szentírást, vagy próbáljuk megérteni azt, amit tanulunk hittan órán. A bölcsek vállalták a nehézségeket, elindultak, még ha nem is tudták, hogy pontosan mit keresnek. De bíztak a jelekben, amit Isten adott. Mi is bízzunk Istenben, hogy érdemes elindulni, érdemes időt szánni az imádságra, érdemes időt szánni arra, hogy megismerjük Őt, mert utána fogunk találkozni Vele. Lehet, hogy hosszú lesz az út, de érdemes elindulni. A bölcsek az írástudóktól, kaptak útmutatást. […] Számunkra is itt vannak az írástudók, ami maga az egyház, a papok, akik segítenek abban, hogy tudjuk, merre kell keresni Istent.”
Legvégül Péter atya a Pécsi Egyházmegye új mottójára hívta fel a figyelmet.
„Egyházmegyénkben hagyománnyá vált, hogy a püspök úr minden évben más mottót választ. A 2020-as év mottója: >>Jó reménységet adott nekünk az Isten.<< (2Tesz 2,16) Ez a jó reménység abból fakad, hogy Isten közel jön hozzánk, megszületik az életünkbe. Az adja nekünk a reményt, hogy bármennyire nehéz, küzdelmes, bármennyi kudarcot élünk meg, az Isten velünk van, megérint minket és végül elvezet magához. Bízzuk rá magunkat, bízzuk Istenre a következő évet.”
Fotók: Vermes Nikolett
További fotók Facebookon.
