Január 16-án, az esti órákban immár ötödik alkalommal tartottak Lectio Divina Eucharisticat a Pécsi Egyházmegyében.
A Gyertyaszentelő Boldogasszony templomban tartott szentmisét követően, 19.00 órakor a Dóm Kőtárban került sor a Lectio Divinára, melyet Nyúl Viktor pasztorális helynök vezetett. A Szentírás imádságos olvasása által ez alkalommal a kafarnaumi eucharisztikus beszéd került a figyelem középpontjába. A Biblia sorait tanulmányozva szóról szóra egyre világosabbá vált, hogy valójában mint üzen János evangélista, amikor erről a beszédről ír. A havonta szervezett eseménysorozattal a Pécsi Egyházmegye ily módon is törekszik a Lectio Divina módszerének népszerűsítésére. A Szentírás imádságos olvasása ugyanis segít az Eucharisztiában valóságosan jelenlévő Jézus Krisztus szemlélésében. „A Lectio-hoz, az olvasáshoz hozzátartozik, hogy próbáljuk megérteni a szerző, János evangélista szó szerinti üzenetét, hogy mit akar mondani ezzel a szakasszal (Jn 6,22-59). Erre azért van szükség, hogy tudjuk, Isten szava ma mit mond nekünk” – magyarázta Viktor atya az előadás kezdetekor, majd ennek megfelelően sorról sorra segített értelmezni a Biblia szavait.
A Lectio Divina Eucharistica alatt hangsúlyossá vált a Jánosi tanítás csúcsa. „Ezt írja az evangélista: >>Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.<< (Jn 6,56). Ez egy mély gondolat! János evangéliumában a >>megmaradni<< szó nagyon fontos, mert nem csupán a valahol történő tartózkodásra utal, hanem a valakiben való lakozásra is. Így ez a kifejezés több alkalommal is előfordul ebben az evangéliumban. A 14. fejezet 20. versében például ezt olvassuk: >>Azon a napon megtudjátok, én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.<< Míg a 15. fejezet 4-7. verse ezt mondja: >>Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.<< Végül a 17. fejezet 23. versében Jézus főpapi imája során a következőt olvassuk: >>én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek.<< Benne maradni Istenben, ez a keresztény misztika csúcsa: Isten bennünk lakik és mi Istenben” – mondta a pasztorális helynök. Bár ezt a titkot valóban soha nem tudjuk felfogni, a Lectio Divina sokat segít abban, hogy megértsünk belőle valamit. Ez a módszer már-már táplálék a tanítvány számára, aki az Eucharisztiában szeretne elmélyedni. A Biblia ilyen formán történő olvasása és értelmezése tehát pótolhatatlan a keresztény ember életében, akárcsak az Eucharisztia, az élet kenyere, melyben önmagát adja Jézus, és ezzel reményt hoz.
Végül Viktor atya egy rövid összegzés által felelevenítette, hogy mit akar mondani a Szentíró, majd a Lectio Divina elmélkedés részében lehetőséget adott a résztvevőknek a szentírási epizód érlelésére, ízlelésére. Ebben a kafarnaumi zsinagógát ábrázoló képeslap is segített, melynek az egyik oldala a fotóval a bibliai helyszínre emlékeztetett (ahol Jézus a beszédet mondta), míg a hátoldala azt a célt szolgálta, hogy a résztvevők felírják maguknak az Igét, az ehhez kapcsolódó élményt, az örömhírt és a feladatot.
A következő Lectio Divina Eucharistica eseményre február 20-án kerül sor a Dóm Kőtárban, este 19.00 órakor. Ezt megelőzően mindenkit szeretettel várunk a Gyertyaszentelő Boldogasszony templomban (Belvárosi templom) tartandó 18.00 órai szentmisére is.
A kafarnaumi eucharisztikus beszéd
22Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el. 23Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették. 24Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. 25Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, hogy kerültél ide?” 26„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 27De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” 28Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” 29„Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.” 30De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” 32Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” 34Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” 35„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. 36De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. 37Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. 38Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. 39Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” 41A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” 42Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” 43Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. 44Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. 45Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. 46Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 47Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. 48Én vagyok az élet kenyere. 49Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. 50Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. 51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” 52Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” 53Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. 54De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. 57Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. 58Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” 59Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.(Jn 6,22-59)
