A negyedik század eleji kegyetlen keresztényüldözések során sokan, hogy életüket mentsék, megtagadták a hitüket. Mindössze 12 éves volt ezidőtájt Ágnes, aki úgy döntött, Istennek ajánlja fel életét és szüzességét – magára haragítva ezzel Róma prefektusának fiát, aki szemet vetett a szép, fiatal lányra.
A férfi bosszúból kereszténysége miatt feljelentette és elfogatta a lányt, megalázó módon meztelenül kiköttette majd kivégeztette a római Agone cirkuszban, a mai Navona tér közelében – ezen a helyen áll ma a Sant’Agnese in Agone templom. A legenda szerint, aki megpróbálta volna megbecsteleníteni a kiszolgáltatott lányt, holtan esett össze, mielőtt megérinthette volna.
Szent Ágnes kultusza már a negyedik század első felében élt Rómában. Életéről és vértanúságáról szóló hírek változatosak és néha ellentmondásosak, ám mind ősi eredetűek, ilyen például a szent sírkövére vésett vers, a 384-ben elhunyt Damazusz pápa alkotása, amely egy szóbeli forrást örökít meg. Damazusz szerint Ágnes bátorsággal szállt szembe a halállal, hosszú haja pedig elfedte meztelen testét. A fiatal lány hitben érett bátorságát magasztalja himnuszokban és leveleiben Szent Ambrus is, együtt említi szent Teklával és Pelágiával, akik úgy mentek a vértanúhalálba, mintha ünnepségre készülnének. A szóbeli hagyományokra támaszkodva Ambrus beszámol a pogányok imádatának kényszeréről és egy zsarnokról, aki erőszakkal akarta feleségül venni Ágnest, de a lányt inkább a mártírhalált választotta.
A spanyol keresztény költő, Prudentius 405-ben arról ír, hogy Ágnest fogvatartói egy bordélyházba hurcolták, ahol senki nem mert ránézni, egy fiatalember kivételével, akit viszont egy angyal megvakított. Prudentius szerint Ágnest végül lefejezték. Más 5. századi görög forrás szerint Ágnes felnőtt nő volt, aki sok családanyát vezetett a Krisztusban való hitre.
A forrásokat összegyűjtve bizonyos adatok vissza-visszatérnek: Ágnes egy római és keresztény, talán nemesi családból származott, nagyon fiatalon szentelte magát Istennek; és Diocletianus üldöztetései során, bár sok keresztény elmenekült, ő fenntartotta hűségét Krisztushoz. Elutasította Róma prefektusa fiának közeledését, aki elítéltette. Ágnest tűzbe vetették, de szétváltak a lángok, sértetlenül hagyva a lányt, miközben a haja olyan hosszúra nőtt, hogy elfedte meztelen testét. Végül egy karddal szúrták át a torkát, ahogy a bárányokat volt szokás leölni. Ez az oka annak, hogy az ikonográfiában gyakran báránnyal, az őszinteség és áldozat szimbólumával ábrázolják. Vértanúságát egyesek 249 és 251 között helyezték el, Decius császár által elrendelt üldöztetés során, mások 304-re, az utolsó nagy, Diocletianus-féle keresztényüldözés idejére datálják.
Halála után a holttestét a Via Nomentana mentén, ma a Szent nevét viselő katakombákba temették el. Itt Konstancia hercegnő, Konstantin császár lánya épített egy templomot mauzóleummal. I. Honorius pápa a hetedik században emellett egy nagyszabású bazilikát állított fel kétsoros oszlopokkal, melynek sokan csodájára jártak.
Ágnes neve a görög haghnòs = tiszta, szűzies melléknévből ered illetve kapcsolódik a latin agnus=bárány bibliai szimbolikájához. Ágnes, aki a Bárány véréért küzdött és nyert csatát, önmagában valósította meg a szent nászt, melyet a Bárány az egyházzal, a menyasszonyával ünnepel.
Forrás: Famiglia Cristiana
