Nagyböjt ötödik hetének keddi napján Csóka Péter János OSPPE, pálos tartományfőnök mutatott be szentmisét a Pécsi Székesegyházban. A szentmise visszanézhető az alábbi cikkben.
„Vándorolunk a beteljesedés felé, míg a zsidó nép vándorol az ígértet földje felé” – kezdte a homíliát a pálos tartományfőnök kedd reggel egyházmegyénk főtemplomában. János atya az ószövetségi olvasmányhoz (Szám 21,4-9) kapcsolódóan elmondta, a bibliai szakaszban olvasható zsidó vándorlás annak az előképe, ahogy mi ma a mennyek országa felé megyünk. „A vándorlásnak azonban része a lázadozás, ahogy a zsidó nép türelmetlenné vált az út során, úgy fellázadt Isten ellen. Nem értették miért úgy történnek a dolog, ahogy, és nem úgy, miként szerették volna, elfáradtak, ezért elöntötte őket a harag és a bizalmatlanság. Viszont ahol felüti fejét a hitetlenség, ott az Istennel való kapcsolat megszakad, ott az Istenbe vetett bizalom kihűl, és ekkor szakad ránk az engedetlenség, ami mardossa az embert” – mondta, majd hozzátette, hogy a bűneink marnak minket.
De a bibliai szakaszban a zsidó nép mégis felismeri, hogy Istent kell követniük és ekkor az Úrhoz kiáltanak, a sebeik pedig meggyógyulnak, mert a Vele való kapcsolat mindennél fontosabb. „Mi is kiáltsunk az Úrhoz! Viszont az Ő megoldása nem az, hogy elveszi a nehézségeket, hanem az, hogy egy olyan reményt ad, ami felemel, ami továbbvisz, ami nagyobbá tesz. Jelen helyzetünkben is, amikor küzdünk az élet nehézségeivel, saját nyomorúságainkkal vagy akár ezzel a járvány sújtotta helyzettel, kiáltsunk Istenhez, ne felejtsük el, hogy Ő itt van velünk. Isten nem büntetni akar bennünket, Isten nem haraggal viszonyul, hanem sokkal inkább megmenteni, felemelni akar. Bár lehet, hogy nem oda visz vissza, ahova szeretnénk, hanem oda, ahol valami szebb vár ránk, az örökkévalósághoz visz.”
Végül így zárta prédikációját a pálos tartományfőnök: „Az öröm és béke útja, hogy aki alkotott minket, az mindig velünk van. Ha el is térünk tőle, Ő visszafogad minket, mert velünk akar járni az életünk útján.”
Jn 8,21-30
21Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.” 22Erre a zsidók megjegyezték: „Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” 23De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok. 24Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.” 25Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” „A kezdet, amint már mondtam nektek – mondta Jézus feleletül. – 26Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” 27Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik, 28Jézus mégis folytatta: „Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. 29Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” 30E szavaira sokan hittek benne.
