Ferreri Szent Vince ünnepe idén (április 5., halálának 601. évfordulója) Virágvasárnapra esett, ezért csak 6-án emlékezünk meg róla.
Az 1350-ben Valenciában, tehetős katolikus családban született domenikánus szerzetes az evangélium hirdetésének szentelte életét. Miután 17 évesen belépett a domonkos rendbe és ott elvégezte tanulmányait, először tanított, majd később az egyház – abban az időben meglehetősen zaklatott – ügyei (egyházszakadás, általános erkölcsi züllöttség) felé fordult figyelme. Megjárta az ellenpápák udvarát, nem fogadott el rangot, de minden tkeintélyét bevetette mindkét oldalon, hogy a szakadás megszűnjön az egyházban. Egy súlyos betegségből való csodás gyógyulását követően 1399-től vándoprédikátornak állt, bejárta egész Nyugat-Európát. Karizmatikus személyiségével, szigorú önmegtartóztató életének példájával és nagy hatású beszédeivel nemcsak katolikusokhoz szólt, hanem a zsidókhoz (megtérített egy híres rabbit is), a mórokhoz (akkoriban a muzulmánok elfoglalták Spanyolország egy részét), és kora eretnekeihez (katarok /tiszták/, valdiak). Prédikációiban kiemelt helyen foglalkozott az Antikrisztussal és a világvégével. Ezzel azonban nem félelmet akart kelteni, azt vallotta, hogy az istenfélelemnek a szeretetben kell feloldódnia, szeretetté válnia. Elkötelezett követőinek egy csoportja elkísérte őt vándorútján, prédikációit gyakran ezres tömeg hallgatta. Jövendölései kortásai sorásra vonatkozóan sorra valóra váltak, ezért prófétaként tisztelték.
Minden évben hazatért Valenciába hálaadó misét bemutatni megkeresztelésének évfordulóján. A franciák és angolok között dúló százéves háború diplomáciai megoldásán munkálkodó prédikátort a hazafele úton, a bretagne-i Vannes-ban szólította magához az Úr. Ereklyéi s vannes-i katedrálisban és Valenciában találhatóak.
Forrás, fotó: Famiglia Cristiana
