Nagyszerdán, reggel 7.00 órakor Máger Róbert irodaigazgató-helyettes atya mutatott be szentmisét a Pécsi Székesegyházban. A szertartás visszanézhető az alábbi cikkben.
A húsvéti szent három napot, a liturgikus év csúcspontját megelőző nagyszerdán Máger Róbert atya így kezdte a homíliát: „Döbbenetes hallgatni az árulás történetét. Fájdalommal és zavarodottsággal tölt el minket Júdás cselekedete. Hogyan adhatja oda mesterét harminc ezüstért? (vö. Mt 26,15) Júdás nem akárki, hanem egy tizenkettő közül, Jézus bizalmas barátainak, kiválasztottjainak egyike.” Az irodaigazgató-helyettes atya hangsúlyozta, Szent Máté közvetlenül a betániai megkenés után írja le Júdás árulásának előkészületeit, ezzel is szembeállítja az asszonynak a hűséges cselekedetét - aki drága olajjal megkeni Jézus lábát - az áruló apostoléval.
„Nagyon fontos megállnunk ennél a jelentnél (Mt26,14-25). Nagy kérdés, hogy melyik magatartással akarunk azonosulni: a betániai asszonyéval vagy Júdáséval?” – hangzott el a kérdés, majd a szentmisét celebráló pap elmondta, a hűséges szeret mindent képes odaadni, a legértékesebbet is feláldozza a szeretett személyt. De a bűn ezzel szemben bezár minket, és ezáltal az ember a legértékesebbet is képes elárulni. „Az Úr ránk bízza a döntést, hogy melyiket válasszuk. Ő nem akar lemondani rólunk, szomjazza a mi szeretetünket, a mi válaszunkat. Azt akarja, hogy a bűn helyett a hűséges szeretet útját válasszuk napról napra.”
Bár Jézus tudja, hogy mi vár rá, mégis vágyva vágyik arra, hogy a mennyei Atya akaratát cselekedje, hogy beteljesüljön Isten szándéka, az ember üdvözítése.
„Jézus tanítványian keresztül azt üzeni: közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal az utolsó vacsorát (vö. Mt 26,18). Ezzel Jézus azt jelzi, hogy teljesen szabad döntéssel adja oda az életét értünk. Ő nem menekül el, nem szalad el a szenvedés elől, nem száll le a keresztről. Szeretetből mindet vállal értünk, mindvégig hűséges marad a szavához. Ő ott marad a kereszten!”
Máger atya a szentbeszédben Izaiás próféta szavait idézve (Iz 50,4-9a) kiemelte, Jézus ma is odaadja önmagát, ahogy annak idején tette. „Jézus passiója a világ üdvösségre szolgál, ezáltal egyetlen beteg, egyetlen magányos sincs egyedül a földön. Idén, amikor egy különleges húsvétra készülünk, hiszen nem a megszokott körülmények között fogunk ünnepelni, fizikailag nem lehetünk ott a templomban a szeretett közösséggel, hanem családunkkal az otthonainkban kell maradnunk, esetleg teljesen magányosan, akkor gondoljunk arra, hogy mindennek ellenére Jézus velünk van, velünk együtt tölti el most is a húsvéti vacsorát” – zárta a homíliát az irodaigazgató-helyettes atya, és legvégül hozzátette, Jézus velünk együtt ünnepli a húsvétot, a szenvedésének, halálának és feltámadásnak ünnepét. Mert Ő nem változtatja meg a hűségét. „Bár mi sokszor eláruljuk, elfordulunk tőle, Ő itt marad. Ez a hűséges megváltó szeretet indítson arra, hogy az idei húsvétkor otthonainkban maradva újítsuk meg a hűségünket. Engedjük, hogy Jézus megújítsa, átalakítsa, megváltsa életünket!”
(Mt26,14-25)
14Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, 15és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 16Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
17A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” 18Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” 19A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. 20Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. 21Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” 22Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” 23„Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte. 24„Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” 25Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta.
