A történelem első szláv származású pápáját, az „utazó pápát” aki egyúttal Szent Péter székében a harmadik leghosszabb időt szolgáló egyházfő, 15 éve helyezték sírba.
A népek, vallások közötti béke fáradhatatlan szónokáról, aki egyaránt kritikával illette a létező szocializmust és kapitalizmust, alig egy éve Pécsett újonnan alapított plébániát is elneveztek. Ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király lányát és Hedviget, Nagy Lajos király lányát is. Az egyházat a harmadik évezredbe vezető Karol Józef Wojtyła, „a lengyel pápa” élete és munkássága az evangélium hirdetése iránti hallatlan eltökéltségről tanúskodik. Több mint száz külföldi útja során a világ minden táján hirdette az örömhírt, köztük Magyarországra is ellátogatott. Amikor az ellene 1981-ben elkövetett merénylet után a római Gemelli Kórházban felkeresték az újságírók, és megkérdezték, vajon ezután lassít-e munkatempóján, megköszönte az érdeklődést, egyúttal kérte a média képviselőit, hogy bízzák őrá, mit fog tenni. Néhány hét elteltével a merénylet előtti lendülettel folytatta külföldi útjait, munkáját, mintha mi sem történt volna.
Megválasztása pillanatától következetesen valósította meg jelmondatát: Servus Servorum Dei (Isten szolgáinak szolgája). A formaságok, külsőségek visszaszorításának első jeleként egyszerűbb beiktatási szertartást szerveztetett, nem vette fel a pápai tiarát, Fáradtságot nem ismerve szervezte programját, mindenütt béke szószólója volt. Békét igyekezett vinni a háborúban álló felek közé, a különböző vallási felekezetek közé. Őmaga járt elöl a béke alapját képező bocsánatkérésekben. Korábban példátlan módon a világegyház képviselőjeként nyilvánosan kért bocsánatot az egyház történetében elkövetett bűnökért (a keresztes háborúk borzalmaiért, az inkvizíció módszereiért, a keresztények közötti egység megbontását eredményező üldözésekért, Galileo Galilei meghurcolásáért, Husz János megégetéséért, az afrikaiakkal szemben a rabszolgasággal kapcsolatban elkövetett bűnökért, a protestánsokkal szemben az ellenreformáció során elkövetett vétkekért, a zsidók ellen elkövetett bűnökért, az evangelizáció során elkövetett, emberi jogokat sértő bűnökért, a türelmetlenségért és az erőszakért a másképp gondolkodókkal szemben).
A hozzá kihallgatásra érkező zarándokokat előszeretettel köszöntötte anyanyelvükön. Egy alkalommal humorosan megjegyezte a magyar nyelvről, hogy a mennyországban is biztosan magyarul beszélnek, mert a magyar nyelv annyira nehéz, hogy az elsajátításához egy örökkévalóság kell. A római nép szívébe már beiktatásakor belopta magát, mert olasz nyelven szólt hozzájuk, ráadásul pont akkor, amikor ahhoz a részhez ért, hogy javítsák őt ki ha hibázik, akaratlanul is eltévesztett egy magánhangzót (correggetemi /javítsatok ki/ helyett azt mondta: correggiatemi).
Számos pápai körlevele közül álljon itt a Salvifici Doloris kezdetű, az emberi szenvedés keresztény értelmét tárgyaló enciklika befejezésének egy részlete:
A szenvedés kétségkívül hozzátartozik az ember misztériumához... Illő ezért, hogy a Kálvária keresztje alatt egybegyűljék minden Krisztusban hívő szenvedő ember; s főként azok, akik a belé vetett, a Megfeszítettbe és Feltámadottba vetett hitük miatt szenvednek – hogy szenvedéseik áldozati adománya siettesse annak az imádságnak teljesülését, amelyet maga a Megváltó mondott mindenek egységéért. S ugyanitt találkozik minden jóakaratú ember is, mivel a kereszten az „ember Megváltójával”, a „fájdalmak Férfiával” találkozhat, aki magára vette minden idők emberének fizikai és erkölcsi szenvedését. Találkoznak, hogy a szeretetben rátaláljanak fájdalmuk üdvözítő értelmére s minden kérdésük hiteles válaszára.
Máriával, Krisztus Anyjával együtt, aki a kereszt tövében állt, mi is megállunk a ma emberének minden keresztje mellett.
Segítségül hívunk minden szentet, akik a századok során különleges mértékben vállaltak részt Krisztus szenvedéseiből. Támogatásukat kérjük.
Forrás, fotó: Famiglia Cristiana
